Nekrológ – In memoriam M. Kiss Sándor

Mély fájdalommal és tisztelettel búcsúzunk M. Kiss Sándor történésztől, tanártól, gondolkodótól, magyarságtudatunk csendes, de erőteljes formálójától.

Élete közeledett a 70. évhez, amikor egy interjúban így vallott arról, mit jelent számára a nemzet: „A legszentebb fogalom.” Ezek a szavak nemcsak gondolkodásmódját tükrözték, hanem egész életének vezérfonalát. Hitte, hogy a nemzet nem csupán állami keretek közé zárt fogalom, hanem élő, határokon átívelő közösség, amely az alapértékeken keresztül képes egyesülni. „Magyar az, aki magyarnak vallja magát” – mondta, és ezzel mindenkit befogadott, aki szívből tartozni akart.

De M. Kiss Sándor számára a legkisebb, s talán legmélyebb közösség mindig a család volt – nemcsak a vér szerinti, hanem az a tágabb közösség is, amelyet a tanítványaiból, barátaiból, kortársaiból épített fel. Ő nemcsak tudást adott át, hanem jövőt is nevelt. Ahogy mondta: „Az én életemnek nem a könyv, hanem ezek a tanítványok az alapjai. Nekem ez elég.”

Szavai egyszerre voltak tanúságtételek és tanítások. Megélt, megtartott értékekről szóltak – családról, közösségről, nemzetről, hűségről és emberi méltóságról. Élete példa volt arra, hogy lehet tanítani és szolgálni egyszerre, szóval és jelenléttel, könyvekkel és emberekkel.

Most csendben hajtunk fejet. Mert aki ennyire mélyen hitt az összetartozásban, abban a hitben ment el, hogy soha igazán nem szakadunk el egymástól. Tanítványai, barátai, családja – tágabb és szorosabb értelemben – viszik tovább mindazt, amit ő jelentett.

Köszönjük, hogy beszédével méltó magasságba emelte tavaly a Kommunista Diktatúrák Áldozatainak Emléknapja alkalmából szervezett közös emlékezésünket.

Isten nyugosztalja M. Kiss Sándort.