Vannak feladatok az életben, amelyek csak egy rövid időre találnak meg bennünket… mégis örökre nyomot hagynak a szívünkben.

A tegnapi nappal a miniszterelnöki biztosi megbízatásom véget ért.

Rövid idő adatott, de végtelenül hálás vagyok a Jóistennek azért, hogy a gyermekvédelemért és az örökbefogadói és nevelőszülői családokért dolgozhattam.

Az elmúlt hónapokban számtalan emberi sorssal találkoztam: láttam nehézségeket, könnyeket, de ami a legfontosabb: rengeteg reményt, szeretetet és igazi csodát is.

Vallom és hiszem, hogy ha csak egyetlen gyermek életébe is sikerült egy kis biztonságot, melegséget és esélyt vinnünk, már megérte.

De a szívem mélyén tudom, hogy a közös munkánk révén ennél sokkal több gyermekhez és családhoz jutott el a valódi segítség.

Köszönöm a civilek, a terepen dolgozó szakemberek és minden jószándékú ember segítségét, együttműködését, azt, hogy számíthattam rájuk, ahogy a gyermekek is, akiknek ma is fejből tudom a nevét!

Különösen köszönöm a családoktól érkező leveleket, üzeneteket, erőt adtak és adnak, és bizonyosságot arról, hogy mennyire fontos ez a munka.

Én a jövőben is a gyermekeknek, az édesanyáknak és az édesapáknak drukkolok. A legkisebbeknek van a legnagyobb szükségük arra, hogy mi, felnőttek jól döntsünk, összefogjunk és értő figyelemmel forduljunk feléjük.

Bárhogyan is alakul a jövő, egy dologban biztosak lehetnek: ha bármelyik gyermeknek, nevelőszülőnek vagy segítő közösségnek szüksége lesz rám, magánemberként, anyaként és szakemberként továbbra is számíthatnak rám.

Mert a gyermekek és a családok ügye nem érhet véget egy hivatalos megbízatással. Mindenkinek köszönöm az eddigi együttműködést és a támogatást! ❤️