Hiszem és tapasztalom, hogy az anyai ösztön ezerféleképpen életre kelhet bennünk: testvérként, keresztszülőségben, örökbefogadáskor, lelki kísérésben vagy egy rászoruló felemelésekor.

Isten sokféle kaput nyitott meg előttem is, hogy az anyaság egy-egy szeletét átéljem, de a teljes képhez hozzátartoznak a bukásaim is. Voltak felelősségek, amiket leráztam magamról, és voltak barátok, akiktől egy idő után már nem kérdeztem meg: hogy vagy? Ha valóban fejlődni szeretnék, szembe kell néznem az okozott sebekkel is, mert Jézus nélkül könnyen a gödör mélyén maradnék életem egyik legnagyobb feladatában.

Ismerhettem a dédmamámat, nagymamám fiatal anyukaként vigyázott rám, édesanyám pedig egyszerre lett tanítónő és anya. Bennem is ott élt a vágy: minél előbb édesanyává válni. A várakozás egészségesebb életre motivál, és képessé tesz arra, hogy az év bármely napján rávágjuk, milyen hónap lenne kilenc hónap múlva.

Egyik karácsonykor hasított belém a gondolat: vajon a jászolba született gyermek elég-e nekem akkor is, ha Isten úgy dönt, nem lesz saját gyermekem? Ebben a várakozásban közelebb kerültem Istenhez: a vágyamat nem „kikönyörögtem” tőle, hanem átadtam neki. Sokan mondják: „engedd el, és akkor sikerül”. Soha nem értettem ezt az akaratlagos elengedést. A következő nagyböjtben mégis sikerült felhagynom a kalkulációkkal. A következő szentestén pedig a férjemmel kezünkbe foghattuk a meghallgatott imádságunk bizonyságát. Második, váratlan gyorsasággal közénk „pottyanó” gyermekünknél pedig Isten úgy döntött, hogy előbb ad ajándékot, mint azt mi gondolnánk.

A kimerültség és a felelősség súlya alatt sokszor automata üzemmódra váltottam.
Az éjszakák sötétjében, a koffeinért kiáltó hajnali ébredésekben megláttam magamban a felmenőimet – és azt is, amilyenné nem akartam válni. A templom tetőterében tartott baba-mama alkalmon egyik szerda reggel egy kimerült anyuka mondta ki: ez életem legdurvább önismereti folyamata.

A gyermekeim nőnek, és egyre nehezebb kérdésekkel vesznek körül. Végtelen motivációt ad, hogy a próbálkozásaim két leendő édesanyára is hatnak. Gyöngysorként követjük egymást az élet fonalán.

Gyönyörködjünk ma, anyák napján a körülöttünk lévő nőkben: nővérekben, keresztanyákban, nagymamákban és anyákban, akik életünkre hatással lehettek. És ha van lehetőségünk, köszönjük meg nekik, hogy velünk vannak, és adjunk hálát Istennek azért, hogy nekünk adta őket!

Varga Emese
A szerző lelkész, két gyermek édesanyja.

Varga Emese írása teljes terjedelemben: https://www.parokia.hu/v/anyasagom-bunei/
Illusztráció: Gustav Klimt: Anya gyermekével