Dömötör Csaba olyan választ adott
Magyar Péternek az Európai Parlamentben, hogy a kicsi
csak remegni tudott.

Magyar Péter június óta másodjára szólalt fel a plenáris ülésèn de akkor sem a magyar emberek érdeke mellett.

ÍGY VÁGNÁK MEG AZ AGRÁRTÁMOGATÁSOKAT

Kezdjük az egészet Magyar Péter 3 állításával az elmúlt napokból:

1.
„Most már arról van hír, hogy a területalapú támogatást sem kapják meg a magyar gazdák.”
2.
„Ez az utolsó olyan uniós ciklus 7 éves keretterv, amikor még óriási pénzek érkeznek Magyarországra.”
3.
„Azt hazudozzák a falugazdászok felhasználásával, hogy mi el akarnánk venni a területalapú támogatást a gazdáktól. Hát itt jelzem, hogy senki nem akarja elvenni a területalapú támogatást. Még Brüsszel sem. Ez is egy ordas hazugság. Ahelyett, hogy segítenének. És tudják, hogy miért nem? Mert más országokban van agrár érdekképviselet. És ha Brüsszelnek ez eszébe jutna, akkor a francia és a német gazdák, meg a hollandok, meg a belgák egy nap alatt gyújtanák fel az Európai Parlamentet.”

El lehetne azon szórakozni, hogy valamelyik Magyar Péter nem mond igazat, de ennél most sokkal fontosabb kérdésről van szó, különösen a magyar gazdák számára.

Szeretném elmagyarázni, hogy miről is van szó, hogy a Tisza Párt se tudja letagadni. Az uniós intézményekben elkezdődött a vita arról, hogy hogyan is nézzen ki a jövőben a közös agrárpolitika 2027 után. Az az agrárpolitika, amely költségvetése az elmúlt évtizedekben folyamatosan csökkent, és erős szándék van arra, hogy tovább csökkenjen. De ahogy az már Brüsszelben lenni szokott, ezt a szándékot nem nyíltan mondják ki, hanem szépen bebugyolálják nemesnek hangzó célokba, miközben a lényegi változásokról nem beszélnek.

Két fő gyújtópontja van a mostani mozgásoknak. Az egyik az, hogy eléggé kong az uniós kassza, elment, elmegy a pénz a háborúra. A másik az, hogy tényként számolnak azzal, hogy Ukrajna uniós tag lesz.
Ezzel 41 millió hektár termőföld jönne az EU-ba, ami a mostani uniós területek harmadának felel meg. Ukrajna lenne a legnagyobb termelő, így a támogatások legnagyobb részét is ő kapná. Ez egyébként nem ukrán kistermelőket jelent, hanem több százezer hektáron termelő nyugati, sokszor amerikai gigacégeket, de ez egy külön történet.

Szóval egyszerre akarják csökkenteni a kiadásokat, és helyet csinálni az ukrán bővítésnek. És ennek a fő eszköze, és ez a lényeg, a mostani rendszer magját jelentő területalapú támogatások megszüntetése lenne.

Először az Európai Környezetpolitikai Intézet írt erről a szándékról egy tavalyi állásfoglalásában. Ezt az intézetet egyébként az Európai Bizottság támogatja. Azt írják, hogy a jelenlegi rendszer nem hatékony, igazságtalan, és csak annak kellene adni támogatást, aki rászorul, vagy csak akkor, ha bizonyos környezetvédelmi célok teljesülnek.
Ebben a tanulmányban utalnak a német kormány koalíciós megállapodására is, amelyben van egy kötelezettségvállalás arra, hogy mással kellene felváltani a közvetlen kifizetéseket.

Magyar Péter azt mondja, hogy előtúrtunk valamilyen tanulmányt, amit valaki valahol megrendelt. Most ez a valaki Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, akinek Magyar Péter állva szokott tapsolni.
A Bizottság elnöke megbízott egy Peter Strohschneider nevű német szakértőt, hogy állítson össze egy anyagot arról, hogy hogyan is nézzen ki a közös agrárpolitika 2027 után. Ez az úgynevezett Stratégiai Párbeszéd nevű állásfoglalás, amiről még sokat hallunk majd. Kis színesként mondom, hogy Strohschneider úr nem agrárszakértő vagy gazdálkodó, hanem történész. De ez is egy külön történet.

A Bizottság kérésére készült állásfoglalás azt mondja, hogy a jövedelemtámogatási politikát meg kell változtatni. A célnak “megfelelővé kell alakítani az EU bővítésének kontextusában is”. Tehát itt is nem a gazdák anyagi biztonságából vezetik le a reformot, hanem a bővítésből. Van egy konkrétabb megfogalmazás is, azt írják, hogy “el kell mozdulni a jelenlegi nem degresszív területalapú kifizetésekről a hatékonyabb támogatás irányába”
A hatékonyabb itt azt jelenti, hogy csak egyes gazdák kapnak összességében jóval kevesebb összeget, tehát csökkentenék az agrárkasszát, amelyet természetesen ilyen őszinteséggel nem mernek leírni.

Ennek a stratégiai dokumentumnak volt már egy vitája az Európai Parlamenti szakbizottságban. Én is ott voltam. Így a tiszások is nagyon jól tudják, hogy miről van szó. A felszínen azzal vannak elfoglalva, hogy pózolós fotókat csináljanak, a háttérben meg szépen igazodnak mindenhez. Csak egy pici szuverenitásról kell lemondani, ugye.

Az is fontos, hogy december elsején megkezdte a munkáját a bizottság új agrárbiztosa. A meghallgatásán ott voltam, és ő is azt érzékeltette, hogy változtatni akar és ő is megerősítette, hogy az egész Ukrajna támogatásával van összefüggésben, amit fontos, hogy a gazdák is támogassanak. Úgy fogalmazott, hogy ez az elefánt a szobában: „Az elefánt a szobában Ukrajna, mert neki van a legnagyobb mezőgazdasági termelési potenciálja, egyharmada az Unióénak, tulajdonképpen egy óriási termelési gépezet, ami csatlakozhat az EU-hoz.”

Hát, szép nagy elefánt, csak a füle több millió hektár.

Ezeket a terveket természetesen az Európai Néppárt is támogatja, a tiszások meg szépen igazodnak hozzá. Magyar Péter például arról posztolt korábban, hogy a biogazdálkodást kellene támogatni az extenzív gabonatermelés helyett.
Gerzsenyi Gabriella a múlt heti bizottsági ülésen szintén a támogatási kritériumok felülvizsgálata mellett kampányolt. Azt mondta, úgy gondolják, hogy mezőgazdasági támogatások kritériumainak felülvizsgálatára lenne szükség.

Na, így néz ki a valóságban az, hogy Brüsszel nem akar elvenni semmit. Épp csak azt nem mondták, hogy “álprobléma”.

Ami pedig a német és a francia gazdákra való utalást illeti, amint említettem, a német koalíciós megállapodásban benne volt, hogy fel kell váltani a közvetlen kifizetéseket. Na, és a franciák? Ők például nagyon tiltakoztak a Mercosur megállapodás ellen, az Európai Bizottság mégis aláírta azt.
Az Európai Parlamentnél is voltak francia gazdatüntetők, a Patriótákon kívül senki sem fogadta őket. Magyar Péternek is feltűnhettek volna, ha egyáltalán ott volt, és nem magáról készített pozőrködős képeket sokféle szögből.

Az egész pont olyan, mint a betelepítési kvótás vita. Letagadták, sunnyogtak vele, aztán egyszer csak átnyomták többségi szavazással, akinek meg nem tetszik, az fizetheti a gigabüntetést.
A hazai ellenzék azt is pont úgy letagadta, mint Magyar Péter a mostani terveket.

Ez a vita egyre keményebb lesz, a neheze szerintem még csak most jön. Ezért is fontos, hogy minél többen írjuk alá az Agrárkamara petícióját. El a kezekkel az agrártámogatásoktól! Ha sok százezren aláírjuk, ha sok százezren hallatjuk a hangunkat, akkor azt meg fogják hallani a Tiszánál és Brüsszelben is.