Az amerikai választók nem közvetlenül választják az elnököt, hanem az úgynevezett elektori kollégium útján. Minden államnak annyi elektora van, amennyi az adott állam washingtoni képviselőinek és szenátorainak a száma. A győztes pedig az, aki legalább 270 elektort összegyűjt, nem pedig az, aki a legtöbb szavazatot kapja országosan.
A lakosságarányosan járó képviselők és a mindenkinek egységesen járó két szenátor okozta kiegyensúlyozatlanság eredményezte azt, hogy az USA történetében már háromszor fordult elő, hogy aki az országosan leadott szavazatok számát tekintve nyert, az vesztett az elektori kollégiumban és ezért nem lehetett elnök. Mindhárman demokraták voltak: 1888-ban Grover Cleveland, 2000-ben Al Gore és 2016-ban Hillary Clinton vesztett, pont Donald Trumppal szemben.
Nem csoda, hogy a demokraták szeretnék elérni az elektori kollégium megszüntetését, hogy az lehessen az ország elnöke, aki az egész országban a legtöbb szavazatot gyűjtötte. A stabilan republikánus Alaszkának például minden 244 463 lakosa után jut egy elektor, míg a megbízhatóan demokrata New York államnak 721 473 után. Ehhez azonban alkotmányt kellene módosítani – amihez a kongresszus kétharmadának és az államok háromnegyedének a jóváhagyása szükséges –, vagy legalább elérni, hogy az elektorokat ne a győztes mindent visz elven osszák szét az egyes államokban, hanem legalább részben a kongresszusi választókörzetekben elért eredmény alapján, ahogyan Maine és Nebraska teszi.