JÓSLAT 2026-RA

Magyarország a felforgatók célkeresztjében A 2024-és év egyik tapasztalata, hogy az újbaloldal ugyanolyan felforgató taktikákat alkalmaz az utcai politizálásban, mint az ellenzéktől ezt már az elmúlt évtizedben megszokhattuk.

A 2026-os választásig pedig biztosak lehetünk benne, hogy több kísérletnek is szemtanúi lehetünk, amelyek azt célozzák, hogy Magyarországon is kirobbantsanak valamilyen „színes forradalmat”, amely aztán egy kormányellenes puccsal érhet véget.

A forradalmi recept pofon egyszerű módszereket tartalmaznak, olyannyira egyszerűeket, hogy a jelek szerint még a magyar ellenzék is képes alkalmazni azokat. Első lépésben a külföldről finanszírozott civil szervezetek a társadalomban meglévő elégedetlenséget felduzzasztják, adott esetben különböző törvénytelen eszközökkel megteremtik a társadalmi feszültséget. A feszültségkeltésben titkosszolgálati segítséget is kaphatnak az egyes szervezetek, amely ellen nagyon nehéz védekezni.

A zavarkeltés sikere után általában az következik, hogy békésnek ígérkező, legtöbb esetben egyetemista diákok részvételével lezajló demonstrációk rövid időn belül a kormány leváltását követelő, egyre agresszívabb megmozdulássá formálódnak. Mindig felbukkanó elem, hogy tisztázatlan körülmények között történt erőszakos incidens után elszabadulnak az indulatok. A feszültség fokozásában fontos szerepet játszanak a magukat függetlennek mondó, valójában az adott ország ellenzéki pártjaihoz, üzleti köreihez, vagy éppen külföldi finanszírozókhoz köthető médiafelületek. Ezek a sajtótermékek kritika nélkül közvetítik a „forradalmárok” üzeneteit a hazai és a nemzetközi közvélemény felé.

A nyugati kormányok egy jelentős része pedig mindig beáll a tüntetők mögé. A forradalommal való kísérletezés azonban nem újkeletű, már a 2018-as országgyűlési választásokat követő hetekben több tízezres, rendbontásokkal járó tüntetéseket szerveztek zavaros hátterű „civilek”. Az ellenzéki pártok és a mögöttük álló csoportok a sorozatos választási vereségek után ugyanis arra jutottak, hogy az ellenzék nem tudja megszólítani az embereket, ezért csak úgy kerülhet kormányra Magyarországon, ha megroppan a társadalom, és egy úgynevezett „puha puccsal” megbuktatják a kormányt. A 2018-as „forró ősz” alatt, az ellenzék parlamenti obstrukcióval, utcai zavargásokkal és a közmédia épületének elfoglalásával akart feszültséget kelteni a társadalomban. Az események kísérteties hasonlóságot mutattak a szerbiai választásokat követő eseményekkel. A résztvevők mintha egy forgatókönyv szerint végezték volna a dolgukat.

Forgatókönyv szerint zajló forradalmak? Ha valaki felteszi magának a kérdést, hogy mi értelme tüntetéseket szervezni és pénzelni a világ különböző pontjain, miért éri meg ennek kiszolgálására egy hálózatot fenntartani, nos a válasz mindössze egy szó: hatalom. Egyrészről a katonai puccsok, a külső beavatkozással történő erőszakos hatalomváltások kora lejárt. A forradalom sokkal olcsóbb és hatékonyabb, mint a tankok és deszantosok eltartása. Egy jól felépített „színes forradalommal” olyan kormány kerül az adott ország élére, amilyet a megrendelő szeretne. Egy ország vagy egy teljes térség instabilitása pedig önmagában is lehet cél. A spekulánsok számára egy káoszba süllyedő ország amolyan aranybányaként működik, egy-egy válság a nyersanyagok világpiaci árára is kihatással van.

Ezen a ponton kell megemlíteni a szerb politikai „mozgatórugó” Srđa Popovic nevét. Mégis, ő és CANVAS (angol szó, jelentése: vászon – szerk.) elnevezésű szervezete vezető szerepet játszott szinte minden CIA által támogatott (és irányított) „színes forradalomban”, mióta ő vezette 2000-ben Slobodan Milosevic szerb köztársasági elnök megbuktatását; legutóbbi számítások szerint 50 ilyen – sikeres vagy sikertelen – kísérletben vett részt. Most Magyarországra és Orbán Viktor miniszterelnökre vetette tekintetét.