Magyar Péter az a fajta vendég volt a közmédiában, akit meghívsz a házadba, sáros cipővel végigcaplat a szőnyegen, felteszi a lábát az asztalra, rágyújt a gyerekszobában, böfög a vacsoránál, nem húzza…
Én tisztességgel meghallgattam Pöti tegnap esti és ma reggeli interjúit is. Eszembe jutott az Egy csodálatos elme című alkotás, felsejlett némi analógia.
Félreértés ne essék, nem azért, mert MP szellemi kvalitásaiban bármennyire is megközelítené a zseniális matematikus, John Nasht! Sokkal inkább gondoltam arra, hogy remélem neki is maradt még egy bizalmas régi barátja, aki megnyugtatja, hogy a fejében zúgó viharos összeesküvések nem léteznek.