Magyar Péter félékről!

A vérmes ember, mint a legtöbb dologban a reményében is hirtelen. Olyan, mint dobozba zárt bábu, amit nem az esze hanem a rugója mozgat. Szegény bolond kitart a reményei mellett és ezért mindig lejjebb csúszik és szegényebb lesz, mert mire kinő a füve addig a lova megdöglik. Aki más halálára vár, az hosszú kötelet húz és aki örökséget hajhász az sokáig jár mezítláb. Aki a nagybácsi tehenére számít, annak ne legyen sürgős a tej. Aki reménységvől el annak szűkös az ebédje.
Ha a nincstelen úrnak nem lett volna nagybátyja akkor talán felgyűrte volna az ingujjat és nekiallt volna a munkának. De minthogy azzal bizatatták, hogy ő a szerencse szülötte, együgyű fajankó lett belőle és annyit ér a valódi munkában mint tehén a hajtóvadászaton.