“40 évesen Franz Kafka (1883-1924), aki sosem házasodott és nem volt gyereke, átsétált egy berlini parkon, amikor találkozott egy lánnyal, aki sírt, mert elvesztette kedvenc babáját. Ő és Kafka hiába keresték napestig a babát.
Kafka kérte a kislànyt hogy másnap találkozzanak és keressék tovàbb a babàt.
Másnap sem találták meg a babát,de, Kafka ekkor àtnyújtott a lánynak egy levelet.Azt mondta, hogy a baba írta.Ennyi àllt benne: ′′ kérlek, ne sírj. Elindultam, hogy világot lássak. A kalandjaimról írok majd mindig neked."
Így kezdődött egy történet, amely Kafka élete végéig folytatódott.
Kafka a találkozásaik során mindig gondosan olvasta fel a baba leveleit, amik tele voltak kalandokkal, beszélgetésekkel, amiket a lány imádnivalónak talált.
Végül Kafka, egyszer "visszahozta "azt a babát (vett egyet), mondvàn hogy visszatért Berlinbe az utazàsaiból.
′′ Egyáltalán nem úgy néz ki, mint az én babám,"- mondta a lány.
Erre Kafka átadott neki egy újabb levelet, amelyben a baba azt írta: ′′ Utazásaim megváltoztattak." A kislány megölelte az új babát, és boldogan vitte haza.
Egy évvel később Kafka meghalt.
Sok évvel később a màr felnőtt lány talált egy levelet a babában. A Kafka által aláírt apró betűs levélben ez állt:
′′ Minden, amit szeretsz, talàn elveszíthetsz, de végül a szeretet majd ezer más módon fog visszatérni."