5 érv az Isztambuli Egyezménnyel szemben:

1. A genderideológia trójai falovát jelentené Magyarország számára:

A magyar jogszabályok nőről és férfiról beszélnek, nem különböztetik meg a biológiai és a társadalmi nemet. A gender egy olyan folyamatosan és radikálisan változó fogalom, amelynek a jelentése nem egyértelmű. A gender egyetlen ránk nézve kötelező érvényű definíciója a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának meghatározása, amely szerint a gender a biológiai nem szinonimájaként értelmezve két nemre utal, a férfi és a női nemre a társadalom keretein belül. Ezzel ellentmond az Isztambuli Egyezmény gender fogalma, amely szerint a „nem” egy szociális konstrukció, amely akár változó is lehet, és amely lényegében független a biológiai valóságtól. „Az Egyezmény célja változásokat elősegíteni a nők és a férfiak társadalmi és kulturális viselkedésmintáiban, és megszüntetni azokat az előítéleteket, szokásokat, hagyományt és más gyakorlatokat, amelyek a nők alsóbbrendűségének gondolatán vagy a sztereotip női és férfi szerepeken alapulnak.”

Az Egyezmény nem fejti ki, hogy mit ért „sztereotip női és férfi szerepeken”, amelyen egyes hagyományok és szokások alapulnak. Akár a néptáncoktatás is sztereotip lehet az Egyezmény alapján, mivel megjelennek benne a lányok és a fiúk hagyományos szerepeinek elemei.

2. Diszkriminálja a férfiakat és a fiúgyermekeket:

Az Egyezmény nemcsak a nők elleni erőszakról, hanem a kapcsolati erőszakról is szól, amely bárkit érhet, nőket és férfiakat, lányokat és fiúkat egyaránt. Az Egyezmény nem védi egyenlően, és negatívan diszkriminálja a társadalom férfi és fiúgyermek tagjait. Aggályosnak tartjuk, hogy az Egyezmény alapján más megítélés alá esnek a bántalmazott férfiak és nők. Véleményünk szerint egy a nők és a férfiak közötti tényleges egyenjogúság elősegítését célul kitűző Egyezménynek hozzá kellene járulnia, hogy az erőszak elszenvedői, legyenek akár lánygyermekek, nők, fiúgyermekek vagy férfiak, egyenlő bánásmódban részesüljenek. Aggasztó, hogy míg a nőkkel szembeni erőszak minden formájára alkalmazni kell az országoknak az Egyezményt, az csupán ösztönzi őket arra, hogy a kapcsolati erőszak minden áldozata tekintetében is alkalmazzák, tehát az érintett fiúkra és férfiakra. (Pl. Ha egy férfi bántalmaz egy lánygyermeket, az „nőkkel szembeni nemi alapú erőszak” az Egyezményben meghatározottak alapján, amellyel kapcsolatban az államnak kötelessége fellépni az Egyezmény értelmében. Ha viszont egy nő teszi ezt egy fiúgyermekkel, az „csupán” kapcsolati erőszak az Egyezmény szempontjából, amellyel összefüggésben nem ír elő kötelező lépéseket az Egyezmény az országok számára.) Az Egyezmény potenciális erőszak-elkövetőknek állítja be a férfiakat és fiúkat, azt várva a tagállamomktól, hogy "arra ösztönözzék a társadalom minden tagját, különösen a férfiakat és a fiúkat, hogy aktívan járuljanak hozzá a jelen Egyezmény hatálya alá tartozó erőszak minden formájának megelőzéséhez."

3. Az Egyezmény egy költséges ellenőrző rendszer létrehozására kötelezné Magyarországot. Ezt a pénzt a valódi segítségre kellene költeni:

„Az Egyezményben foglaltak alapján a részes feleknek megfelelő pénzügyi forrásokat kell biztosítaniuk az integrált politikák végrehajtásához és létre kell hozniuk egy koordinációs testületet a politikák és intézkedések összehangolása érdekében.” Egy ilyen rendszer létrehozása hatalmas terheket ró az államháztartásra, melyet javaslatunk szerint inkább a szociális ellátórendszer javítására, a prevencióra, az áldozatokat segítő ellátórendszer fejlesztésére és a kapcsolati kultúra javítására, pl. a családi életre nevelésre, és szakemberek képzésére lenne szükséges költeni.

4. Veszélybe sodorja a szülői jogokat:

A szülők a gyermekek elsődleges nevelői. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata egyértelművé teszi, hogy a szülőknek elsődleges joguk kiválasztani gyermekeik számára a megfelelő oktatást. Az Isztambuli Egyezmény sérti ezt a jogot, mivel korlátozhatja a szülők jogát, hogy visszautasítsanak olyan iskolai órákat, és tanterveket, melyben a genderről tanítják gyermekeiket.

5. Veszélyezteti a vallásszabadságot:

Az Egyezmény megbélyegzi a keresztények meggyőződését a férfi-női különbségek, értékek, és a házasság (férfi és nő kapcsolata) mellett, mint egy olyan hagyományt, ami káros hagyományos nemi szerepeken, sztereotípiákon alapul, amiket cáfolni „kell” az iskolai tananyagokban.

Az Egyezmény alapján az egyházi iskolák sem vonhatják ki magukat a kötelező tananyagok oktatása és a gender kötelező érvényű definíciója alól. Így akár nálunk is előállhat egy olyan helyzet, hogy azért szankcionálnak egy lányiskolát, mert nem vesz föl hallgatói közé egy olyan fiút, aki lánynak érzi magát.