️Magyar Pétert a botrány hozta, úgy tűnik az is viszi el.️

️Felhasználta Novák Katalin kegyelmi ügyét és a fényre lépett, mint az egyik érintett, Varga Judit volt férje.
Kihasználta azt a zavart, amit a botrány okozott.
Klasszikus parazita stratégia, amely a saját szándékait ráülteti egy a nyilvánosságban jól futó témára, amelynek lendületéből magának is haszna származik.

️A kegyelmi ügy által keltett, széles körben tapasztalható felháborodás a baloldali szavazók szunnyadó elégedetlenségét is felpiszkálta.
Ennek adott új lendületet, formát Magyar Péter, akit a botrány gyorsan emelt.
Most úgy néz ki, a nyilvánosság speciális sorsot szánt neki: botrány építi, botrány emészti el.
Méghozzá olyan témák, amelyek nem a közéleti szerepvállalással kapcsolatosak, hanem általános együttélési normákat sértenek.

Tanulságos látni, hol kezdi el megbontani a kommunikáció a szereplőt: éppen az ő kommunikációjánál.
Egy botrány nagyon gyorsan egy teljesen új értelmezési keretbe helyezi az adott személyt, ahol az eddigi megszólalásai is új értelmet kapnak.
A versenyszférában ez mindig a szlogenekkel indul, majd a márka ígéretének megváltozott jelentésével folytatódik. Ha nem figyelnek gyorsan képes változni a márkakép.

🤞Magyar Péter esetében is a szlogenek és a digitális világ irányjelzői, a hashtagek kerülnek először új értelmezésbe. Látjuk a “ne féljetek” szlogen megváltozott tartalmát, majd jön a # Lúdas Matyi és a többi kommunikációs puzzle kifordítása. A mémek pedig ezrével ontják a leegyszerűsített és szórakoztató variációkat.

A kár ugyanazzal a dinamikával terül majd szét, mint ahogy más esetben is terült: előbb viszi a személyt, majd átfertőzi a mögötte álló közösséget. Amilyen sokáig marad jelen annyira képest azt meggyengíteni.
Külön nagy témaként lehet majd taglalni milyen hatásai lehetnek az új reménybe gyorsan beleszeretett baloldali közösségre.

Magyar Péter érzi, hogy nagy a baj, hiszen azonnal reagál mindenre a témában. Láthatóan kapkod, félti a frissen szerzett hírnevét. Reakciói elsősorban zsigeriek, nem átgondoltak. Jogászként jogi tortúrával fenyeget, hamisan abban bízik, hogy ez segíthet. Miközben éppen azt az indulatos képet erősíti, aminek következtében egyre erősebben fonódik köré a gyanú. Indulatból megtámadja azokat is, akik eddig emelték, és még a jövőben segíthetik is.

Az ügy megsemmisítő erejű, a végkimenetele nem Magyar Pétertől, hanem Varga Judittól és az eddig történtek dokumentációinak a bizonyító erejétől függ.
Amennyiben egyértelmű nyilatkozatot tesz a volt igazságügy miniszter asszony, akkor gyorsan lezárul a volt férj közéleti szerepvállalása. Méltatlanná válik választók képviseletére, az ügy ellehetetleníti a támogatását. Maximum az ügy elcsendesülése után dolgozhatja be magát a baloldali kis szatellitszereplők táborába.
Amennyiben továbbra is lassan szivárognak a dolgok, akkor a kár talán még nagyobb lehet, hiszen a lassabb hatású méreg még többeket is elérhet: a mögötte állókat is messzebb löki a politikától.

Posztban és stúdióinterjúban is újabb, elsöprő erejű ügy terítését ígéri.
Annak a gondolatnak egy krízis eltérítésében van relevanciája, hogy egy, az eredeti ügynél nagyobb üggyel kívánja eltakarni az eredetit vagy éppen csak megosztani a figyelmet. Az viszont téves helyzetértékelés, hogy a jelenlegi esetben őt ez mentheti. Bármilyen ügyet is hoz elő, az eredeti téma annyira érzékeny, hogyha mindaz igaz, ami a feltételezésekben fogalmazódik, akkor az őt biztosan ellehetetleníti. Sőt az általa előhozott takaró ügy sikerre vitelét is elnehezíti.

Magyar Péter közéleti megjelenésének kezdete óta az a véleményem, hogy egy önsorsrontó történetet látunk. A kifutása a maga számára biztosan tragikus, maximum egy Dugovics Tituszi sorsképet hozhat ki belőle.

Magyar Péter a stúdióban azt kéri számon az újságíróktól és a nyilvánosságtól, hogy ne zsigeri módon értékeljék az ügyet, hanem azt a kérdést tegyék fel maguknak: ez kinek az érdeke?
Ha így működne a nyilvánosság, akkor Magyar Pétert sosem ismertük volna meg ilyen széles körben.