Brüsszelben ünnepelnek, de mit kíván a magyar nemzet? Mosolyok, kézfogások, elégedett arcok – láthatóan elégedett Ursula von der Leyen és a boldog arccal parolázó Volodimir Zelenszkij ukrán elnök Magyar Péter társaságában.

De mit is ünnepelnek valójában? Valami kétségtelenül megváltozott. Azt, hogy Magyarország ennek a folyamatnak haszonélvezője vagy inkább károsultja és elszenvedője lesz, azt még korai lenne biztosan megmondani. A tényekből azonban már most lehet következtetéseket levonni.

Egy háborúban álló ország uniós integrációját ünnepelik, amely akár gyorsított, akár hagyományos menetrend szerint halad, fényévekre áll a csatlakozás objektív feltételeitől – azoktól a mércéktől, amelyeket mi, magyarok is betartottunk a tagság előtt. Erre még a magyar miniszterelnök is utalt mai sajtótájékoztatóján. A Tisza kormány talán abban bízik, hogy az ukrán uniós tagság politikai, jogi és főleg gazdasági realitása csak a távolabbi jövőben, a jelenlegi négyéves magyar parlamenti ciklus után kopogtat be az ajtón…Csakhogy elindult egy folyamat, amelyet az uniós jogi és bürokratikus mechanizmusok révén már várhatóan nem lehet, sőt szinte lehetetlen megállítani.

Az is szembeötlő, hogy miközben a közel-keleti válság elvonta a figyelmet az ukrajnai hadszíntérről – ahol továbbra is százak és ezrek halnak meg –, a tegnap elfogadott európai tanácsi következtetésekkel Magyarország is beállt abba az európai kórusba, amely ahelyett, hogy a békét keresné, inkább a konfliktus további elhúzását és eszkalációját szolgálja. Ezzel Magyar Péter miniszterelnöknek immár hivatalos papírja van arról, hogy feladta a korábbi magyar kormányok által képviselt semlegességi és békepolitikát.

Miközben a magyar miniszterelnök mai sajtótájékoztatóján arról beszélt, hogy nem vágyik a brüsszeli politikai elit és annak sajtója vállveregetésére,tény az, hogy az ülésen történtekre rálátó, jobboldalisággal nehezen vádolható Politico magazin szerint a magyar álláspont megváltozásának volt köszönhető az Ukrajna feltétlen támogatása melletti teljes egység helyreállítása az Európai Unióban. Brüsszeli nyelven ezt nevezik “kompromisszumnak.”

Természetesen örülni kell annak, hogy a magyar miniszterelnök első szereplése az uniós állam- és kormányfői találkozón nem fulladt a nemzetközi nagypolitikai tapasztalatlanságból eredően teljes amatőrségbe, ez Magyarország szempontjából mindenképpen pozitívum. Mégis felmerül a kérdés: mi lesz az ára annak, ha a kis kompromisszumokból idővel valami súlyosabb és nehezen visszafordítható következmény születik hazánk számára? Reménykedhetünk, hogy a mostani fejleményekre a jövőben nem úgy tekintünk majd vissza, mint arra a pontra, ahonnan nem volt visszatérés…