Az uniós források járnak nekünk, azonban a magyar önrendelkezés nem lehet a vételár!

A magyar miniszterelnök Ursula von der Leyennel tartott közös brüsszeli sajtótájékoztatóján az uniós források hazahozataláról és a szükséges reformokról beszélt. A mai nyilatkozatok azonban – a Magyar Pétertől már megszokott kampánybeszéd-elemeken és a köztársasági elnökkel szembeni újabb, nemzetközi színtéren elkövetett személyeskedésen túlmenően – egy olyan kérdést helyeznek a középpontba, amely minden magyar ember jövőjét érinti: milyen árat kell fizetnie Magyarországnak az uniós pénzekért?

A kampányban még arról hallhattunk, hogy az új kormány határozottabban fogja képviselni a magyar érdekeket Brüsszelben. A mai sajtótájékoztató alapján azonban egyre inkább az a benyomás alakul ki, hogy a források megszerzésének feltétele nem pusztán néhány technikai reform végrehajtása, hanem olyan politikai elvárások teljesítése is lehet, amelyek hosszú távon szűkíthetik Magyarország önálló döntési mozgásterét és cselekvőképességét.

Bár a sajtótájékoztató elején Magyar Péter és Ursula von der Leyen is igyekezett látványosan kerülni az érzékeny politikai kérdéseket, az újságíróknak adott válaszokból kiderült, hogy a kérdés nem csak az, hogy mennyi pénzt kap Magyarország, hanem az, hogy mit kérnek érte cserébe. Ingyen sajt ugyanis csak az egérfogóban van.

Képesek leszünk-e a jövőben is önállóan dönteni migrációs politikánkról? A mai sajtótájékoztató alapján a válasz sajnos az, hogy nem. A magyar miniszterelnök elképesztő módon még az EU migrációs politikájának alakulásáért is az elmúlt 16 évet okolta, pedig mi voltunk az egyetlen tagállam, amely ebben a kérdésben megkérdezte a választók véleményét. A Migrációs Paktum végrehajtása kapcsán – amelyről egyébként először nem meglepő módon a Bizottság elnöke beszélt a sajtótájékoztatón – mosta a kezeit, majd méltatta az EU álláspontját. A Migrációs Paktum ugyanakkor, mint tudjuk, egyenlő a nemzeti szuverenitás elvesztésével, még akkor is, ha annak keretei között megpróbálnak majd jogilag manőverezni és miniszterelnök úr kommunikációs trükkökkel megpróbálja elhitetni, hogy Magyarország hosszútávon elkerülheti a migránsok kötelező betelepítését alternatív megoldásokkal. Sajnos ilyen fokú naivitásra nem építhetjük Magyarország jövőjét.

Amire nem kaptunk választ a mai sajtótájékoztatón: megőrizhetjük-e adópolitikai mozgásterünket? Továbbra is a magyar országgyűlés és a magyar választók dönthetnek-e a családpolitikáról, a gyermeknevelés alapelveiről vagy éppen külpolitikai álláspontjainkról? Ezek azok a kérdések, amelyekre ma Brüsszelben nem kaptunk választ. Amennyiben igaz ugyanakkor, hogy a politikai alapon leállított Erasmus programban Magyarország részvételét valóban sikerült újraindítani, az fontos fejlemény, amelyet üdvözlünk – hogy egy pozitívumot említsünk.

Miközben az uniós források a magyar embereknek járnak és azokra a magyar gazdaságnak természetesen szüksége van, a történelem számtalanszor bizonyította, hogy a szuverenitást egyetlen döntéssel is könnyen el lehet veszíteni. Aprónak tűnő engedmények, látszólag technikai kompromisszumok és fokozatos, lopakodó hatáskör-átruházások vezetnek oda, hogy egy ország egyre kevésbé maga dönt saját jövőjéről.

Éppen ezért aggasztó, hogy a kormány a reformok tartalmáról és a vállalt kötelezettségekről továbbra sem beszél érdemben, nyíltan. A magyar embereknek joguk van tudni, hogy az uniós pénzekért cserébe milyen vállalások születnek, és hol húzza meg a kormány azt a határt, amelyen túl már nem kompromisszumról, hanem a nemzeti önrendelkezés fokozatos feladásáról és eladásáról beszélhetünk.

A Fidesz–KDNP támogatja Magyarország európai együttműködését és elkötelezett hazánk európai uniós tagsága mellett. Ugyanakkor meggyőződésünk, hogy az uniós források megszerzése nem történhet a magyar szuverenitás rovására.

Magyarország jövője nem lehet politikai alkuk tárgya. A magyar emberek azt várják a kormánytól, hogy ne feladja, hanem megvédje hazánk mozgásterét, önrendelkezését és jogát arra, hogy saját maga dönthessen saját jövőjéről, miközben megállapodást köt a nekünk járó forrásokról.

Magyarország jövője nem eladó. Az uniós pénzek járnak nekünk, a szuverenitásunk viszont nem lehet a vételár. Aki a szuverenitásról mond le, az nem pénzt szerez Magyarországnak, hanem függőséget. Mert amiért a magyar nemzet generációkon át küzdött, azt nem szabad néhány év politikai vagy pénzügyi előnyéért kockára tenni.