Húsvéthétfő-locsolkodás. Ezt a nagyapámtól tanult verset szoktam elmondani mielőtt meglocsolom a hölgyeket, asszonyokot, leányokat:

“Kik e házban laktok kegyes keresztények, halljátok most szépen miről szól az ének.
Föltámadt Krisztus legyőzte halálát, halála által örök üdvöt talált.

És mi mit nyerünk Jézus halálával és feltámadásával?
Nyerünk örök üdvöt és biztatást arra, hogy sosem maradunk örökké meghalva.
Meghalunk mindnyájan ha eljön az óra, fölkelünk mindnyájan az ébresztő szóra!
Ne sirjatok tehát, ne hulljon könnyetek, ha sírba száll egyik vagy másik kedvestek!

Gyászt öltött magára az egész természet midőn Krisztus Urunk a keresztfán szenvedett.
Jámbor tanítványai zokogva siratták, mint hű gyermek a jó édesanyját.
Harmadnap múlva kinyílt a sír szája, kilépett belőle életünk királya.
Ekkor mutatá meg Jézus, hogy lesz föltámadás, holtunk után örök jutalmazás.

Hajtsák le fejüket kik lány névvel bírnak, sutra az apraja, kik a víztől sírnak.
Én is félek, hogy holnap megázok, a jövő esztendőre babként kicsírázok!”