Megnéztem a mostani fiatal generáció egyik videóját, amiben egy srác a vele egykorúaktól kérdezgeti, hogy hány ezer forintot ér a rajtuk lévő ruha. Repkedtek a százezres összegek.
Szánalmas.

Régen is voltak ilyenek csak nem foglalkoztunk velük vagy csak ők nem találták köztünk a helyüket.
Amikor én fiatal voltam télen-nyáron kinn voltunk.
Ha felkapcsolták a világítást egy nyári este, akkor hazamentünk.

Fociztunk, bicikliztünk, megtanítottuk egymást úszni.
Epret a fáról ettünk. Egy zsíros kenyérrel, hagymával vagy tejfölös zöldbablevessel elvoltunk egész nap. Ha valamink megsérült, öntöttünk rá ecetet, és kész.
Egy tornacipőben letudtuk a nyarat, ha nőtt a lábunk, kivágtuk az orrát.
Akkor dobtunk ki valamit, ha már használhatatlan volt.

Ha véletlenül nem köszöntünk, ránk szóltak és szégyelltük magunkat.
Ha a suliban rosszak voltunk tudtuk, hogy otthon elővesznek minket.
Ha beszélgetni akartunk, akkor elmentünk egymáshoz és nem csak írásban mosolyogtunk.

A világ megváltozott. A külsőségek lettek a fontosak de van remény, mert nem minden fiatal ilyen!

A mi felelősségünk is, hogy milyen lesz a következő generáció.
Igaz..sok helyütt a nevelést nem a gyerekkel hanem a kedves apucival és anyucival kellene kezdeni!