Még hogy a tárgyak nem beszélnek! Először csak pisszent egyet, akkor még azt hittem, a nehezen legyűrt éjszakai álmom utolsó fodra. Aztán sutyorogni kezdett: …sss ki, …isss ki, nyisss ki! Még új a polcon, a többiek már feladták, tudják, hogy hiába szólongatnak, a munka az első, majd sorra kerülnek. Egyszer. Talán. De ő még új a polcon, toporzékol, nem bír magával, úgyhogy kinyitom: Kárpát medence – 1100 év ízei. S hol csapom fel? „A kávé kiváltotta a reggelire fogyasztott levest.” Na, kész, borul minden, ez rettentően érdekel, de nem olvasom akárhogy, főzök persze hozzá kévét, miközben majd a fene megesz, hogy miért nem inkább egy csésze levessel kezdem a napot, mindegy, enyhítem a lelkiismeret-furdalásomat házi gyógyteával, amihez keksz is dukál ugye, s ha már olvasok, miért csak ezt az egy könyvet? Huszárvágást nem árt frissíteni, a Honvédelem tankönyv kötelező szerelem, a Вопросы и ответы pedig? Toporgás középfokon, most nincs többre energiám, de nem baj, akkor is любовь, punk-tum.
Szóval a tárgyak igenis, beszélnek, néha érdemes elcsúszni miattuk a munkával, mert ha arra intenek, hogy érdemes befogadnunk a jóságot, például meseszép kiadvány múltidéző cirkalmas betűiből, akkor… akkor… higgyünk nekik!