#történelmipillanat #elsőnap
Sosem felejtem el azt a fekete gumiszőnyeget. Hányszor követtem a szélét a reggeli futásokon! Ez a masszív sötét szalag kötötte össze a suli két szárnyát az aulán keresztül, amin ha átnyargaltunk, minden arra haladó tanár, diák megtorpant: - Vigyázzatok, jönnek a c-sek! Mi pedig iszonyú büszkén „húztuk ki magunkat” futás közben, és rezzenéstelen arcot vágtunk a feszített tempóhoz.

- Sorakozó! (Mindig a fekete szőnyeg szélén sorakoztunk, de aznap izgatottabbak voltunk mint máskor. Első voltam a lányos tornasorban a magasságom miatt, mögöttünk sorjáztak a fiúk.

Bekapcsolták a hangosbemondón keresztül a rádiót. Kikiáltották a Magyar Köztársaságot, amiről nem tudtuk pontosan, micsoda igazából, de irdatlan büszkék voltunk rá. Józsibá, az edzőnk szigorúbb arcot vágott, mint máskor, de észrevettük, hogy könnybe lábad a szeme.
- Gyerekek, ez egy, ez egy… - kereste a szavakat.
- Történelmi pillanat! – vágtam rá, magam is meglepődve a bátorságomon. Edző szavába sosem vágtunk.
- Igen, az, kis Méhes! Köszönöm.
Kis Méhesnek becéztek az edzők a magasságom ellenére, vagy azzal együtt.️

Eltelt több, mint három évtized, július 1. a magyar EU elnökség első napja. Történelmi pillanat az európai politikai színtéren, ami, ha nem leszünk észnél, könnyen hadszíntérré válhat. Csak békében van tere a jobb-bal szimpátiaharcnak. Háborúban nem engedhetjük meg magunknak ezt a luxust. Ahol vér folyik, ott az a kérdés, hogy gyilkosok és áldozatok akarunk-e lenni, vagy túlélők, akikben marad az elesettek segítésére erő. Amikor a békét védő szuverenisták és a háborús bizniszben érdekelt globalisták közti törésvonalakról beszélünk, erről beszélünk.