Dehogy viszem be a kútra a hátizsákot, csak a pénztárca kell, meg a telefon, képesek abban az öt percben hívni, amíg bent vagyok, mindegy, jobb is, ha akkor keresnek, mint vezetés közben… Ja, a slusszkulcs is persze, szoknyában vagyok, nincs zsebem, mindegy, ráakasztom az ujjamra. Mekkora sor! Addig elszaladok mosdóba, jobb is így, csak nem megyek klotyóra szendviccsel meg kávéval, még szerencse, hogy állnak előttem, különben azt gondolná a személyzet, hogy csak azért álltam meg, hogy használjam a mosdót, az meg illetlenség. A WC-ben a földre teszem a pénztárcát, a mobilt és a slusszkulcsot – a táskának bezzeg van akasztó, de nálam ugye nincs szütyő, hiszen megbeszéltem magammal a kocsiban, hogy felesleges bevinni. Kézmosás, ismételt lepakolás a mosdókagylóra. Nem hiszem el, csurom vizes lett a pénztárcám! Most meg azt bámulja egy hölgy mögöttem, hogy a kézszárító alá tartom. Mér’, ő micsinálna a helyemben? Beletörölné a szoknyájába? Végre a pultnál, hála istennek, szendvicset kérek, kávét elvitelre, gyümölcslevet, ja, és egy Mandinert! Érdekes a címlap. Majd kiolvasom valamikor… Alkalmazás? Persze, tessék csak beolvasni – hogy én minek hallgattam a férjemre! Tudtam, hogy ez lesz a vesztem, ha letöltöm, csak kiszúrják a kijelzőn, utána meg tök ciki azt mondani, hogy sietek, úgysem tartom észben a kedvezményeket, a vásárlási szokásaimat meg csak ne fürkésszék a globalisták! Oké, a kávéba két cukor, nem zár a teteje rendesen, magamra ne öntsem! Ez biztos erre való? Mindegy, majd vigyázok. Szendvics, telefon, gyümölcslé, slusszkulcs bal kezembe, pénztárca, Mandiner a hónom alá, jobb kezembe a kávé. Meg is vagyok! Aham, ezen meg ki kellene menni… Megmondaná valaki, miért ilyen ólomnehéz ez az ajtó? Mindegy hátat fordítok, kinyitom a fenekemmel… Upsz, te jó ég, majdnem kiestem hanyatt… - Kezitcsókolom, parancsoljon! - Ó, de kedves, köszönöm, hogy kinyitotta, elnézést, hogy a hátamat mutattam, kis híján rámborult a kávé, de nem haragszom, sőt, imádom a figyelmes férfiakat! … Berámolom a kocsiba a cuccokat, beülök, de nem indítom el a járgányt. Előbb konstatálom, hogyha még egyszer azt merem gondolni egy nőről, hogy p-vel kezdődik és icsával végződik, tessek feleleveníteni ezt a hercehurcát, saját magamról.