- Miről beszél az a fehér hajú bácsi? - Arról, hogy nem akarunk háborút, mert szörnyű dolog. - Ő Orbán Viktor bácsi? - Igen. Azért vagyunk itt, hogy megmaradjon apátok... Erre megfordultam. Kis szöszi, 5 év körüli kislány csücsült az édesapja nyakában. - Tündéri - jegyeztem meg. - Mehetett volna a szülinapi zsúrra a többiekkel az ugrálóvárba, de mindenáron velem akart jönni - mosolygott az apuka -, hát elhoztam magammal. Nem akarok háborúba menni! Vár a családom haza, minden nap.
Tudjátok, néha elkeseredem amiatt, hogy állandósult a béke hangjainak elnyomása a közösségi médiában. Letekerik, letiltják a posztjainkat, az elérések a követőszámainkhoz képest szánalmasak. Néha úgy érzem, "hasbeszélünk" csak. Nekem a Békemenet - köztük ez az édesapa a kislányával - adta a legerőteljesebb visszaigazolást arról, hogy létezik a harsány közösségi médián túl egy csendes dimenzió, amiben sokkal többen látunk át a szitán (és a tiszán), mint amennyire az interakciókból következtethetnénk. Az emberek a békére, normalitásra mélyen, némán rezonálnak - hiszen ilyen a béke és normalitás természete. Mutassuk meg az erejét vasárnap!️