#kávészünetsztori Azt se tudom, hová kapjak, felújítunk, főzök („drágám, kezdek éhes lenni”), pattogok a laptophoz egy munkám miatt, közben megpróbálok nem lemaradni a belpolitikai viharokról, és belehallgatok, ahogy MP letűzokád egy újságíró hölgyet. Kíméletlen arroganciával. Ha Menczer, aki mindig higgadtan és tisztelettudóan válaszol az újságíróknak, időt szánva rájuk, csak egyetlen egyszer merészelné megengedni magának ezt a stílust az ellenzéki sajtóval szemben, vérhányós szalagcímek lobbantanák lángra a balliberális „függetlenobjektív” médiumokat, szerte Európában. Nem ez az első ilyen eset, amit az újdonsült „messiástól” látok, most mégis elszorul a torkom és leteszem a fakanalat. Kiestem a ritmusból, kész, ez már fáj. Pedig azt hittem, edzett vagyok, de ez az ember előhív olyan mintázatokat a személyes múltamból, a gyerek és fiatal felnőttkoromból, amikről megfogadtam, hogy kerülni fogom. Most mégis naponta szembejön, mert imádom a politikát, aminek része lett ez a hangnem (nem, amit korábban ismertünk a csatározásokból, az lópikula cintányér, ehhez képest). Mindegy, mondom magamnak, szokj hozzá, tanuld meg kezelni, gondolj valami jóra! Megnézem a legutóbbi posztom kommentszekcióját, amiben metélőhagymavirágok társaságában kívánok szép hétvégét nektek, erre felbukkan a hozzászólók között egy férfi: „Ez azért melegházi metélőhagyma....mint a háttér mutatja. Nem tudom emlékszik e rám...én voltam a morcos úriember a rossmanban aki nem akarta az ’önkiszolgáló’ fizetést kihasználni.” Majd leesek a székről, ez hihetetlen, persze, hogy emlékszem a fickóra, közös kis bolti történetünket (amit nyilván névtelenül írtam róla, hiszen azt sem tudtam kicsoda), belinkelem kommentben. Megnézem a profilját, „A család az család”, kis piktogramon apa, anya, gyerekek, nemzeti színű szalaggal aláhúzva. Fülig ér a szám, ezért érdemes élni, és újra megragadom a fakanalat. „Kész az ebéd, drágám!”, kiáltok férjemnek, Petinek. „Brokkoli krémleves, lazacos tojásos, zöldséges tészta.” (Ne mondjátok el Petinek, de cserébe bevasalom délután a jól megérdemelt kávémat tőle, a kedvenc kávézómban )