Már-már fogvacogok egy jogos elmarasztalástól, hogy miért nem írok máááár politikáróóóóól, igazatok van, nézzétek el nekem! Nagyon sokat utazom mostanság, közben szívom fel az infókat buszon, metrón zötyögés közben, feldolgozás alatt az agyalapi „vinyómon” a belpol, külpol, cipelem magammal a laptopot, amit persze nincs időm elővenni, mert munkálkodom egy fontos projekten, amit alig várom hogy elmesélhessek de még nem lehet, tararam. :/ Cserébe sokat gondolok rátok, miként a férjemre is, vele zajlott az alábbi cset. Amíg én bekéreckedtem az újabb utazás előtt a helyi welness szálló reggelijére, Peti elment a gyárba, ahol mérnök. Peti fogyókúrázik és az ipari kémkedés megakadályozása végett le van ragasztva a telefonján a kamera. Eskü, holnap hajnalban főzök neki egy tejbegrízt kompenzálásképpen - a szívem szakad meg. :D Éljen a béke, amiben van szerencsénk élni, amiben ilyen mikroszituációk okozhatnak örömet.️️