Tömeget lehet verbuválni, közösséget viszont építeni kell. Aki nem vet, s nem vesződik a gondozással, csak a máséból szüretelhet. Abban márpedig nincs köszönet.

Ezek a répalevelek még leheletgyengék, örülök, hogy egyáltalán kibújtak, sziszifuszi munka lesz felnevelni őket. Nem vagyok hibátlan kertész, de eltökélt szándékom, hogy ez a láda erős, egészséges répákat teremjen. Hajlandó vagyok megdolgozni érte.

Hiszem, hogy a politika ugyanígy működik. Tartósan csak az maradhat benne, aki nem spórolja meg a „magvetést”, a „gondozást”, vagyis kőkeményen dolgozik. Fáradhatatlanul, rengeteget. Amikor hibázik vagy bűnt követ el, akkor még többet. Különben oda lesz a vetés. A természet könyörtelen.

Nem hiszek a közösségi média uralmában. Minél többet tapasztalok a „demokratikus működéséből”, annál jobban kilóg a lóláb. Ami folyik, az nonszensz, ezt minden oldalüzemeltető tudja. Korábban hasznos eszköznek gondoltam, ami segíti az intellektuális vagy unintellektuális teljesítmény bemutatását. Ma már azt tartom teljesítménynek, ha meghalljuk, megértjük egymást anélkül is, hogy a közösségi média „segítene”.

Már csak a normalitás mindent átütő erejében, a munkában, és persze a Jóistenben hiszek.
És mindig arra adom a voksom, aki nem tömeget akar verbuválni, hanem közösséget akar építeni. Az összetartó erő nélküli tömeg megvezethető (a gyűlölet nem erő, hanem gyengeség, ami ideig-óráig görcsös kapaszkodást, majd atomjaira hullást eredményez). A közösség viszont, mivel tartós, örömökkel és hibákkal teli munka eredménye, nem csapható be. Az ítéletével pedig, ami lehet ragaszkodó, vagy elutasító, számolni kell. Nekem nincs reprezentatív felmérésem, csak a barátaim és az ismerőseim reakciói, akik ugyanazt az értékrendet vallják, amit én. Ők egy jottányit sem mozdultak erről az oldalról. Sőt.

Meglocsolom a répákat. Szép tavaszt Nektek!