Mit tanulhatunk a mirigyes bálványfától? Amikor szeretnék megfejteni egy társadalmi jelenséget, mindig a természetre hagyatkozom. Meghallgatom, amit föld anyánk "súg".

Mindig is érdekeltek a gyomok, a növények, amiket azért hívunk így, mert ott nőnek, ahol nekünk nem tetszik. Esztelen irtásukkal sosem tudtam azonosulni - „főműsoridőben” az én kertem is inkább hasonlít buja vadonhoz, mint tiszta udvar rendes házhoz.

A gyomoknak hívott növények zöme ugyanis hasznos, ám ha ezt nem tudjuk róluk, s nem tudunk mihez kezdeni velük, haragszunk rájuk. De mint minden ismeretlen, ez a dolog is szelidíthető: minél több ismeretünk van az első látásra nem kívánt növényekről, annál többel találjuk meg az együttélés, együttműködés kölcsönösen hasznos formáit. A gyomoknak gúnyoltak zöme ilyen: vagy ehető, és/vagy gyógyító, és/vagy a többi növény fejlődését valamilyen módon támogató. A veszélyt nem ezek a fajok jelentik.

Az ökoszisztémára vagy az ember élőhelyeire nézve valóban káros növények azok, amelyek kiérdemlik a gyom elnevezést.
Ezek gyakran importált dísznövények. Invazívak, agresszíven terjedők. Terjedésüket korlátozó természetes kórokozók és kártevők hiányában, megfelelő időjárási és talajviszonyok közepette gyorsan elszaporodnak. Veszélyt jelentenek a honos fajokra, a vadvilágra, a mezőgazdaságra. Túl gyorsan és túl nagyra nőhetnek, új kórokozók és kártevők gazdanövényeként okozhatnak károkat. Például az USA-ban a mirigyes bálványfa egy kivadult dísznövény. Lebomló levelei allelopatikus hatásúak, korlátozzák a közeli növények fejlődését, így félelmetes ellenséggé válik a honos növénypopuláció számára. Ráadsául kedvelt gazdanövénye a behurcolt pöttyös lámpáskabócának. Ez a kabócaféle, amelyet a szőlők megtizedelőjének ismernek, követi a mirigyes bálványfát Amerika keleti partján, és szörnyű pusztítást végez a szőlőültetvényeken.

A valódi gyomokkal való küzdelem örök kihívás a szakemberek és kiskertészek számára. Egy biztos: minden káreseményből csak tanul az ember, tapasztalati tőkét kovácsol.

Amikor kiköltöztünk vidékre, olyan volt a talaj a kertünkben, mint a beton. Mára tele van földigilisztákkal (az egészséges talajélet bizonyítékaival), és hasznos „gyomokkal”, vagy inkább: nem termesztett növényekkel, amikkel jól kijövünk. Nálunk is van pofátlan gyom. Első évben győzött. Ma már, ahogy első apró levélkéi kibukkanak a talaj felett, már fogom is a kisásóm.