- Moncsikám, de jó, hogy látlak! Gyere kérlek, álljunk kicsit arréb! (Kipirult arccal, akadozó hanggal félrehív a kis barátnőm, aki néhány éve ment nyugdíjba.) Mi lesz most? Ez őrület! Mi folyik a facebookon?! (A lánya és kisunokája várja a kávézó teraszán, miközben hozzám beszél). Nekem a szívem megszakad, ezek a nem is tudom kik, meg röhögnek… (a családjára pillant). Hogy tehetnek ilyet? Ez az ember fenekestül felforgat majd mindent? Az elmúlt évtizedek eredményeit? Ő nem mutatott fel semmit!
- Nézz körül drága, nézd az embereket. Mit csinálnak? Mi foglalkoztatja őket? Kérdezd meg a barátaidat, ismerőseidet, és észreveszed majd, mik a húzótémák: ki hol vesz sonkát, hová utazik a családjával a hosszú hétvégén. Tele vannak az üzletek. Az emberek, hacsak nem dolgoznak, mert be vannak osztva az ünnepen is, vagy pihennek, vagy kipofozzák a kecót. Kimennek a kertbe, berobbant a jó idő. Élnek, élik az életüket. Éldd csak te is, a facebookos őrület miatt pedig egy cseppet se aggódj. Várd ki a végét. Az élet az, ami körülvesz. Mekkorát nőtt a kisunokád!
- Jól van Moncsikám, köszönöm, úgy örülök, hogy összefutottunk, megyek, mert látod, hogy vár. Áldott Húsvétot!
- Nektek is!