#kávészünetsztori
Van egy nagyon drága hely Pesten, ahová mindig beülök, mielőtt megbeszélésre megyek, nem azért, hogy rázzam a rongyot, hanem azért, mert vidékrű’ mindig korábban érkezem, nehogy elkéssek. Hideg van, és nincs a közelben más „melegedő”. Múltkor szűk fél órám volt a találkozóig, gondoltam, kérek egy mentes vizet. Leülök, a szomszéd asztalhoz odajön egy akkora darab állat, hogy először azt hiszem, valami kidobóember. Csatlakozik hozzá egy még nagyobb, megvetően végigmér, kábé, „mit rontja itt a levegőt ez a kis ropi” fejjel, kezében három tányér, tele akkora steakekkel, mint a tenyerem. Érkezik egy harmadik, a többiekhez képest pici fazon. Nekiállnak enni. Félig angol, félig magyar beszélgetésükből úgy sejtem, hogy a legnagyobb darab a főnök. A kisebb nagy darab a séf, a legkisebb pedig egy vendég, aki ideszervezne valami csapatos steakevést. Hozzám egy pincér sem jön oda, tíz perc múlva odaslattyogok a pulthoz kérni egy mentes vizet. Kihoznak egy házi palackban, állítom, csapvizet. Amikor fizetni szeretnék, közlik velem, hogy nem szükséges, majd ”felütik másik asztalhoz”. „Jééézusom! - kapok a szívemhez, Isten őrizz! Nehogy más fizesse ki a vizemet! Erre kummogva beütik: 1800 Ft. Kétezerből kérek, mondom – na, erre a kiscsaj, aki a számlát adja, fülig vörös lesz.
Tegnap megint megbeszélésre mentem, megint hideg vót, 5 percig tipródtam, hogy beüljek-e az ominózus helyre. Felszívtam magam, gondoltam, le van pottyantva a két nagydarab steakzabáló meg a csapvizet ezernyócér’ adó bagázs, kedves leszek. Ha nézitek a videóimat, tudjátok, milyen idegesítően kedves tudok lenni, ha gonoszságot látok. Belépek, erre az ajtóban vár egy fiatal pincér, talán még tanuló, és tankönyvbe illő módon szolgál ki. Kedves, figyelmes, pontos, nem húz le. Azt is megkérdezi, voltam-e már itt, és hogy éreztem magam. Vesztére. Elmesélem a legutóbbi esetet, hozzátéve, hogy ez az egyetlen rossz tapasztalatom itt, de nem esett túl jól, és szerencséje, hogy így fogadott, különben „kedves” lettem volna vele. Elmosolyodik a kis poénomon, de nem esik ki a szerepéből, elnézést kér (a steakevők és vízzelátverők helyett), majd elköszönéskor ad egy kártyát, hogy ő még új a helyen, ha gondolom, értékelhetem a google-on a munkáját. Na, ebből a kissrácból még lesz valami, drukkolok neki.️