A Novák ügy kapcsán értettem meg igazán, mit értett egy barátnőm azalatt, amikor azt mondta, hogy a nők tudják a legjobban fúrni egymást egy közösségben (munkahelyen, közéletben, stb.) Én őszintén szólva, sosem tapasztaltam ilyet konkrétan (vagy nem vettem észre), pedig 15 éves korom óta dolgozom, 27 éve veszek részt a közéletben valamilyen módon, elmúltam 48. Természetesen voltak nekem is konfliktusaim, de a kifejezett „női áskálódás” valahogy kimaradt. A Novák sztoriban sem vagyok érintett, de szekunder szégyenérzet gyötör. Nem a kegyelmi döntés miatt. Arról csak cikkeket, nyilatkozatokat, kommenteket olvasok. Ronggyá van rágva a téma, mégsem tudom valójában, pontosan mi történt.

Két női politikus miatt törtem le igazán. „Bal” és „jobb szélről". Donáth Anna, akinek a pártja intézményesítené a pedofíliát (hosszan lehetne sorolni: Fekete Győr András beengedné az ovikba a drag queeneket, a Momentum rommá támadta a gyermekvédelmi törvényt, stb.) Ez a Donáth Anna kéri számon Nováktól, hogy milyen anya. Nemcsak, hogy milyen elnök! Hanem azt is, milyen anya. Mondja az alig egyéves kisfiú édesanyjaként annak, akinek lassan három felnőtt gyermeke lesz (16, 18 és 20 évesek).

Másik oldalon megjelenik Dúró Dóra, akinek mindig is voltak számomra szimpatikus gondolatai egy műfajilag ügyes, morálisan viszont szerintem tragikus mémmel. Gyakran használják ezt az alapot a mémkészítők: a felső képen egy alak (ez esetben Novák arcával) eltolja magától a szót: „ped-agógus”, az alsó képen ugyanez az alak (ez esetben Novák arcával) mosolyogva fogadja: „ped-ofil”.

Dúrónak négy gyermeke van, Nováknak három. Dúró nőként és édesanyaként pontosan tudja, hogy köztársasági elnök asszony ugyanúgy zsigerből ellenzi a pedofíliát, ahogy ő. Ellenzi akkor is, ha esetleg politikusként hibázott. (Egyébként miért támogatná a pedofíliát? Mi érdeke fűződne hozzá? Erről egyszerűen SENKI nem beszél.)

Nézem a két politikus hölgy posztjait, és összeszorul a szívem. És megértem a „női áskálódás” fogalmát, amiről a barátnőm anno beszélt. Lehet, hogy én vagyok naiv, de szerintem a politikában is vannak vörös vonalak. (Bár elhiszem, hogy mindkét hölgy szívesen látná magát a köztársasági elnöki székben.) Tőlem sem áll messze a szatirikus hangnem, ez a közbeszéd sajátja. De sosem bántanék meg egy politikusnőt az anyaságában, sosem állítanám róla, hogy pedofilbarát, ha a saját gyermekeiről és politikusként a munkássága egészét tekintve, az ország gyermekeiről is szeretettel gondoskodik. Dobrev Klárától a hideg ráz, megvetem, mint politikust. De sosem sérteném meg anyai mivoltában. Sem őt, sem Donáthot, sem Dúrót. Tisztelem bennük, hogy életet adtak a gyermekeiknek. Érzelmi, fizikai, mindenféle munkát fektetnek abba, hogy ők legyenek a jövő letéteményesei.

Szerintem mi, a közéletben valamilyen módon véleményformálóként szereplő nők példát kellene mutassunk ilyen esetekben. Hogy megtaláljuk azt a bizonyos vörös vonalat.
Mindannyiunknak van érzéke ehhez – csak társuljon hozzá szándék is. Ez lehetne kimondatlan, mégis elemi nemzeti konszenzus, pártpolitikától független, szent szövetség.