„A fegyveres erők ünnepnapján az ellenzék egyik vezetőjeként én is helyet foglaltam a tribünön. Felvonult előttünk a rendőrség, a nemzeti gárda, minden fegyvernem, masírozott a lovasság és a gyalogság, repkedtek a repülők. De a kommunisták nem kezdtek el tapsolni mindaddig, amíg meg nem jelentek az adóhatóság képviselői. Ekkor viszont ovációban törtek ki. Számukra a nemzet nem más, mint adófizetők gyülekezete. A zászlónk és a himnuszunk undort vált ki belőlük. Ez az egyik legnagyobb problémánk. Ők terjesztik ezt a hozzáállást – s az a nemzet, amely szégyelli a történelmét, hiányzik az önbecsülése és nincs jövőképe, az könnyen válik idegenek prédájává.”

Láttam egy elképesztő riportot, amelyet T. C. a híres konzervatív újságíró forgatott a spanyolországi tüntetések vezetőjével (Santiago Abascal VOX párt) nemrég.
Mintegy húsz napja tartanak a tüntetések szocialista Pedro Sánchez miniszterelnök azon terve ellen, hogy amnesztiát adna a katalán szeparatistáknak, cserébe az Együtt Katalóniáért párt támogatásáért az új kormány megalakításához.
Durva előzmény, hogy a választást nem Sanchez, hanem a konzervatív Néppárt (PP) nyerte, de nem volt meg a parlamenti többsége még a szintén jobbos Santiago Abascal Vox pártjával együtt sem.

A második helyen végső Sanchez-féle szocialisták ezután lázas tárgyalásokba kezdtek a régiós pártokkal, elsősorban a baszkokkal és katalánokkal. Ennek a következménye lett a katalánokkal való egyezség 4 hónappal a választások után.
A megegyezés azonnal tüntetéseket váltott ki. Bírálta a megállapodást a szocialisták egy legendás vezetője és a legfőbb bírói szerv is, de Sanchezt egyik sem hatotta meg.

A tüntetések élén álló Santiago Abascal-féle VOX önerőből állja a sarat az utcán. Nem remélhet – és nyilván nem is vár – sem „mikroadományokat” sem dollárokat a pártja számára, hiszen olyan kérdéseket feszeget (a posztjait rendre cenzúrázza is a közösségi média), hogy:
„Miért S. Gy-gyel találkozott a szocialista Sanchez a választások után először? S. Gy. miért finanszíroz olyan szervezeteket, mint az Open Arms? Ez egyike azoknak az NGO-knak, amelyek felelősek az embercsempészetért a Földközi tengeren.
Miért hozatja el az afrikai országoktól (főként a fiatal) lakosság nagy részét, amely fellendíthetné gazdaságukat? Miért buzdítják őket arra, hogy részt vegyenek az ’éhezők viadalában’, mondván, hogy azok, akik illegálisan érkeznek ide, előbb-utóbb legalizálhatják a tartózkodásukat az országunkban?
Miért akarják ránk kényszeríteni az illegális bevándorlás következményeit, a bizonytalanságot, a közszolgáltatások és az egészségügy romlását? A globalizmus médiagépezete azonnal megbélyegez, és bűntudatot ébreszt benned, ha felemeled ez ellen a szavad.”

A VOX vezetője a riportban emlékeztet rá, hogy a kommunisták a berlini fal leomlásával elvesztették az osztályharc zászlaját, ma már a munkásosztály Európában és Amerikában jobboldali pártokra szavaz. A baloldalnak új eszközöket kellett keresnie a társadalmi megosztottság kiváltására, ezért dobták be a genderideológiát és az éghajlattémát.

S mint láthatjuk, Spanyolországban a szeparatista törekvések jöttek kapóra a spekulánsnak. Hol, mi szolgálja a társadalom atomizálását, a széthúzást, a zavarosban halászást.

Sanchez S. Gy-gyel való találkozóját nem tagadta, még fiával, Alexszel is örömmel szelfizett korábban. Amikor az ellenzék vezetője számon kérte tőle a parlamentben a szeánszok miértjét, a baloldali pártelnök kitért a válasz elől.

Hazánkban a tavalyi választásokon elbukott a Márki-Zay vezette szivárványkoalíció modellje. Láthatjuk, hová vezetett ez a fajta „pártösszesöprés” például Németországban. Instabil vezetés, romló gazdasági teljesítmény, nulla érdekérvényesítő képesség, a választott népképviselet felett lebegő spekulánsok szervilis kiszolgálása.

Márki-Zay szerencsére elindította a lelepleződési lavinát a hazai befolyásolási kísérletekről azzal, hogy kikottyintotta, külföldről finanszírozták a kampányukat.

A nemzeti konzultáció 11. kérdése így szól:
Brüsszelből és a tengerentúlról küldött pénzekkel akarják befolyásolni a magyar politikát.
Az elmúlt időszakban különböző külföldi szervezetek milliárdos összegekkel támogattak magyar politikai szereplőket és hozzájuk kapcsolódó aktivistacsoportokat. Így akarják kikényszeríteni, hogy Magyarország változtassa meg álláspontját a meghatározó kérdésekben. Sokak szerint ez nem más, mint politikai korrupció.
○ Szigorúbban, akár törvényi szigorítással is fel kell lépni a külföldi befolyásszerzés ellen.
○ A jelenlegi jogi szabályozás megfelelő.

A momentumos Cseh Katalinnak, aki S...s-birodalmi tudatban az EP-ben „egyik tagállamunkként” hivatkozott Magyarországra, biztosan megfelelne a második opció.
Nekünk Magyarország a hazánk – ikszeljük be az elsőt!