Tavasszal, nyáron gyűjtögetem, szárítom, aszalom az ehető virágokat, gyógynövényeket, gyümölcsöket, hogy a hideg, zord napokon újra érezhessük a forró teában úszó mesés ízeket. A bundás kenyér valódi, kovászos házi kenyérből készült (egy kedves falubeli barátnőm sütötte), a tányér kazah (egy fantasztikus kazah hölgytől kaptam néhány éve, régóta él Magyarországon).

️Nemcsak esik, sír az ég. Potyog a könnye a sírok felett (sír – sír: a hangalak ugyanaz, más a jelentés, de szorosan összefonódik, a magyar nyelv egy csoda). Fojtogatóan sok mostanában a veszteség. Pásztor István, Turi-Kovács Béla, Bagdy Emőke fia (ha nem ismertük is sokkolt mindannyiunkat, akik professzor asszonyt szeretjük), a háború (lassan kimondjuk, hogy harmadik) pedig számolatlanul szedi áldozatait. Nekünk nem marad más, csak az ima, az éberség, és mély átértelmezése, megbecsülése mindannak, amit életnek nevezünk.

Tea, kenyér: természet, élelem, barátság. Tányér: tisztelet, kapcsolat. Mindhárom: béke.️