Egy ideje követem Kerepes polgármesterét – ő is megtisztel olykor a lájkjaival –, aki attól egyre népszerűbb országszerte, hogy azt teszi, amire felhatalmazták. Én is büszke vagyok rá, hiába nincs közöm Kerepeshez: betartja, betartatja a törvényeket és együttműködik mindenkivel egyszerűen azért, hogy a kerepesieknek jó legyen. Nyíltan szembeszáll az igénytelenséggel, a bűnözéssel, megbecsüli a munkát, vigyáz települése lakosaira. Rend a lelke mindennek. Szeretik is érte. Nem azért csinálja, hogy írjanak róla, hanem azért írnak róla, mert jól csinálja. (Kommentben belinkelem egy videóját, érdemes megnézni).

Baranyi Krisztina Ferencváros polgármesteréről is egyre többen hallanak az országban. A szivárványos paddal címlapokra került, s most, hogy október 23-án megengedte magának, hogy facebookos borítóképén visszategye az 56-os lobogó közepére azt a ma már tiltott önkényuralmi jelképet is tartalmazó
címert, amit a forradalmárok kivágtak, megint pezseg körülötte a média. (Egészen pontosan: a Kádár címert „varrta vissza” a lyukas zászlóba, nem a Rákosi-félét, gondolom a hiperpasszív történelmi ismereteiből kifolyólag). A Ferencváros vezérszurkolója kép alatti kommentjével mélyen egyetértek.

Baranyi nyíltan szembeszáll a többségi társadalmi normákkal, tudatosan provokálja nemcsak a ferencvárosi szurkolókat, hanem minden jóérzésű magyart, aki tiszteli a forradalom hőseit, politikai hovatartozástól függetlenül.

Nem azért csinálja, hogy a ferencvárosiaknak jó legyen, hanem azért csinálja, hogy írjanak róla.

Minden közszereplőnek vannak magányos percei. A Kerepest vezető polgármesternek és a Ferencvárost bitorló polgármester asszonynak is. Szívből kívánom, hogy mind Gyuricza László, mind Baranyi Krisztina magányos perceit munkásságának eredménye töltse ki.

A pesti srácokra büszke ferencvárosiaknak őszinte együttérzésem, a kerepesieknek szívbéli üdvözletem: tartsák meg sokáig a polgármesterüket. Hajrá Gyuricza László! Követendő példa!