Talán ismeritek a sztorit, amiben a részeg ember éjjeli lámpa fényénél keresi a kulcsát. Tudja, hogy valahol az utca sötét oldalán hagyta el, mégis a lámpafénynél kutakodik, mert ott van világosság. A miniszterelnök tusványosi beszédével valóban nem akart imponálni senkinek. Pusztán nyíltan beszélt arról, hogy Európa a fényességes nyugati eszméktől megrészegedve, saját tévedhetetlenségéről meggyőződve elvesztette a saját jövője kulcsát. Orbán Viktor felhívta a figyelmet arra, hogy ki kellene józanodni, s nem csak a lámpafényben keresgélni, ha meg akarjuk találni azt a kulcsot.

„Európa gazdag, de gyenge, s éppen lakosságcserét hajt végre.” - mondta a miniszterelnök. Botrányos mondat? Szerintem a franciaországi migránslázadás fényében (hogy csak a leglátványosabb közelmúltbeli eseményt említsük) a helyzet botrányos, nem az, hogy Orbán Viktor beszél róla.

(Apropó: nem illet volna felolvasnia a román külügytől kapott iránymutatást, amelyben meghatározták, hogy miről beszélhet és miről nem? Szerintem pedig nem illett volna előre rálépni a szájára. Meggyőződésem, hogy Orbán Viktor így olyat is mondott, amit magától nem hozott volna fel. Megszabták például neki, hogy ne beszéljen nemlétező romániai közigazgatási, területi egységekről. Talán Erdélyre és Székelyföldre gondolhattak, „de mi sohasem állítottuk, hogy ezek román területi egységek lennének” - a románok feldobták a labdát, a miniszterelnök lecsapta.)

„A jelenlegi világpolitikai folyamatok Ázsiának és Kínának kedveznek, legyen szó gazdaságról, technológiai fejlődésről vagy éppen katonai erőről.” - na, ez aztán a piros kukorica a fényben kulcsot keresgélő ittasoknak! De cáfolható? Aligha.

„Kína nem Irak, nem Afganisztán és még csak nem is Oroszország – ezzel a kihívással az amerikai vezetésnek szembesülnie kell” – ezt már Rod Dreher íróval, a Danube Institue vendégkutatójával készült interjúban hallottam. Egyszerű, de szemléletes mondat. Szerinte az USA-nak figyelembe kell vennie a feltörekvő új erőt (amire a miniszterelnök Tusványoson a „két nap van az égen” szimbolikával utalt). A vendégkutató állítása szerint Amerikában nem divat kendőzetlenül beszélni a realitásokról, ez is oka a „belső zuhanásnak”, kiábrándultságnak (különösen a fiatalok körében!) a hazájában. Rod Dreher úgy gondolja, az amerikai konzervatívok tanulhatnak a magyar miniszterelnöktől, aki semmi mást nem csinál, mint a történelme során nagyhatalmi játszmáknak mindig áldozatául esett kis nemzetét igyekszik életben tartani egy paradigmaváltás kellős közepén. Erre pedig csak a realitások talaján állva, szövetségesekkel együtt van esélye. A vendégkutató szerint teljesen mindegy, mit mond az értelmiség, a politika vagy a média, az amerikai konzervatívok és a magyarok szövetségesek. Ami most a magyar konzervatív politikában történik, az az amerikai konzervatívok számára is irányt mutathat. - Az interjúnak ezen a pontján azért egy inci-fincit kihúztam magam.

„Nagy világügyekben észnél lenni, a világgazdaságban összeköttetéseket építeni, az európai uniós vitákban harcolni, a szellemi ügyekben kitartani, a nemzetegyesítésben pedig állhatatosnak maradni.” - mondta a miniszterelnök Tusványoson. Nekem semmi bajom a kritikai hangokkal, csak azt várom, hogy mondjon valaki ennél jobbat, okosabbat, előre mutatóbbat.