Az előző részben a TASS hírügynökség egyik szerzőjének gondolatait idéztem Erdogan diplomáciájának titkairól. A második részben Zelenszkij elnökkel kapcsolatos véleményét hoztam el nektek, illetve azt, hogyan látja Ukrajna NATO csatlakozásának ügyét:

„AZ UKRÁN HIBA
Erdogan mindig függőben tartja az ellenfelet, amíg az nem teljesíti a megállapodás összes feltételét, vagy amíg újabb diplomáciai ütésváltás nem történik. Ukrajna viszont pont az ellenkezőjét teszi. Először mindent (és még többet is) végrehajt, amit kérnek tőle, majd azt várja, hogy a partnerek teljesítsék ígéreteiket.

Valószínűleg nemcsak mindent elhisz, amit a nyugati vezetők mondanak, hanem saját információs terében tízszeresére duzzasztja ígéreteiket és célzásaikat, számolva azzal is, amit soha senki nem ajánlott fel neki.

Ebből ered a vilniusi NATO-csúcs eredményei okozta ukrán csalódottság, és abból, hogy világosan körvonalazódik: Ukrajnát ameddig csak lehet, távol tartják a szövetségtől.

Mindenki számára világos, hogy Ukrajna miért akar a NATO-hoz csatlakozni. De ha a helyzetet mondjuk az Egyesült Államok vagy Nagy-Britannia szemével nézzük, akkor logikus a kérdés: ’Miért van szükségünk Ukrajnára a NATO-ban? Növeljük vele az ország kormányára való befolyásunkat? Nyilvánvalóan teljes ellenőrzésünk alatt áll anélkül is, hogy bármilyen formális szervezetbe belépne. Saját katonai céljainkra használnánk? De hiszen olyan buzgalommal használja saját magát a NATO katonai céljaira, amellyel ezt valószínűleg a szövetség egyetlen más országa sem engedhetné meg magának. Sőt, mivel Ukrajna nem tagja a NATO-nak, az Oroszországgal folytatott konfliktus forró övezeteként (proxy) használhatjuk és fogjuk is használni. Amint belépne a szövetségbe, ez a lehetőség azonnal bezárulna. Ukrajna képes lenne nagy szerződéseket kötni amerikai és európai fegyverek vásárlására? Hiszen az országot már értékesítik a BlackRock vezette nyugati befektetési alapoknak.’

Az Európai Bizottság helyettes vezetője július 14-én érdekes kijelentést tett, miszerint Kijev, a 2022-23-ban uniótól kapott támogatásokkal ellentétben, a következő négy évre szánt 50 milliárd eurót (amelyből 33 milliárd hitel) nem fogja automatikusan megkapni. Ezeket a pénzeszközöket csak a konkrét reformokért és az újjáépítési időszakra vonatkozó beruházási tervek aláírásáért cserébe fogják jóváírni számára.

Ukrajnát belátható időn belül nem veszik fel a NATO-ba, nemcsak az Oroszországgal való nukleáris konfliktustól való félelem miatt, hanem szimplán azért sem, mert a NATO-n kívül sokkal hasznosabb a szövetség vezetése számára, mint tagként.

Mivel bizonyítja a kijelentéseit? - kérdezheti az olvasó. Hol van a bizonyíték arra, hogy Ukrajnát nem veszik fel azonnal a NATO-ba az oroszországi konfliktus után?

Erre utal a NATO Ukrajnáról szóló csúcstalálkozójának zárónyilatkozata és a Vilniusban kiadott G7-nyilatkozat. Azt írják a dokumentumokban, hogy a NATO 'a katonai konfliktus után' biztosítani kívánja ’Ukrajna katonai képességeinek olyan szintjét, amely ellehetetlenítené Oroszország jövőbeni agresszióját’. Ez egy nagyon költséges vállalkozás az ország túlmilitarizálására. Miért van szükség ilyen erőfeszítésekre, ha Ukrajnát valóban be akarnák venni a NATO-ba? Hiszen a szövetségbe való felvétel Kijevnek a kollektív védelemre automatikus garanciákat adna.”

A török és az ukrán elnök diplomáciai érzéke között szerintem a fent, és előző részben idézett cikk nélkül is nyilvánvaló a különbség: előbbinek kifinomult, utóbbinak pedig nincs. Ennek észleléséhez elegendő a két vezető nyilatkozatait, viselkedését, mozgását figyelemmel követni (Erdogan manőverezik, Zelenszkij követelőzik - nagy ritkán kushad, ha rákoppintanak a megbízói). Az elemzés abban segít talán támpontokat adni, hogy az ukrán NATO és a török EU csatlakozás (vagyis az arra való várakozás) között melyek az esetleges párhuzamok, illetve az előszobázást a két vezető hogyan kezeli: tud-e/akar-e a hátráltatásból országa számára előnyt kovácsolni? A Vilniusi csúcs ennek a lenyomatát is őrzi.

Miként az előző részben is írtam, hadd hagyjam itt ismét záró akkordként, hogy: a mogulok játszmáiban, háborús időkben csak a racionális és következetes álláspont képviselete segítheti a megmaradásunkat. Idén elértük a NATO által elvárt GDP 2%-ot, jól teljesítünk a békemissziókban, zajlik a haderőfejlesztés, hazánk részt vesz a NATO keleti szárnyának megerősítésében, és a NATO irányítási struktúrájában. Vagyis megbízható tagjai vagyunk a védelmi szövetségnek, miközben az ukrajnai konfliktusban következetesen a béke pártján állunk. Nem szállítunk halált okozó eszközöket, és nem sodródunk bele a háborúba. Egyetértünk a NATO álláspontjával, miszerint Ukrajna felvételének nincs itt az ideje.