Játsszunk egy kicsit! Ideírom a miniszterelnök álláspontjának ellenkezőjét:
• Adjunk pénzt arra, hogy az európai bürokraták fizetését megemeljék!
• Adjunk még több pénzt Ukrajnának annak ellenére, hogy azt sem derült még ki, hová lett az a 70milliárd, amit korábban kaptak!
• Adjunk plusz pénzt kamatnövekmény céljából egy olyan hitelhez, amelyből a nekünk járó összeget nem fizették ki!
S legyünk megértőek Ursula von der Leyenékkel, akik a hétéves költségvetési ciklus felénél ellenőrizetlenül elköltötték majdnem a teljes büdzsét...

Félretéve a játékot és a tréfát – mivel ami a mi bőrünkre megy, az nem vicc: meg kell értenünk, hogy teljesen mindegy, szeretjük vagy utáljuk „azorbánt”, az Ukrajnába pumpált pénz SOSEM LESZ ELÉG! Ursula von der Leyenék szerint amíg háború van, azért kell fizetnünk, ha pedig majd újjá kell építeni ezt a NEM EURÓPAI UNIÓS országot, akkor azért.

Ne legyenek illúzióink, egy átlag ukránnak pont annyi haszna van az Ukrajnának küldött támogatásokból, mint egy átlag magyarnak az európai bürokraták fizetésemeléséből (és itt most nem a kormány és a karitatív szervezetek által közvetlenül célba juttatott humanitárius segítségre, hanem az unió által tagországokból ukrán kormány számára beszedett pénzre gondolok).

Ha mi most magánemberként szeretnénk támogatni Ukrajnát, eldönthetjük, hogy szánunk-e rá pénzt. Szoktak csinálni például olyan kampányokat, hogy mondjuk egy üzletben vagy banknál pénzügyi tranzakció lebonyolításakor rákérdez a rendszer, kívánja-e az ember támogatni Ukrajnát bizonyos összeggel? Igen vagy nem? Képzeljük el, mi lenne, ha minden üzlet és bank bevezetné ezt, és miután nem egyszer küldtünk már adományt, megnyomnánk a nemet, mivel a saját családunknak is kell a pénzünk, megjelenne egy „dühös emoji” szemrehányó szöveg kíséretében, hogy milyen önző gazemberek vagyunk! Majd a cég, tanulva az ilyen, elutasító esetekből, legközelebb meg sem kérdezné, mi erről a véleményünk, pusztán levonná az általa elképzelt összeget, és kész.

A tagországok kormányai nagyjából ezzel az arroganciával szembesülnek. Az Európai Bizottság birodalmi filozófiája diktálja ezt a tempót: először kér, majd követel, s végül csúnyán megtorol, ha nem adsz neki a saját erőforrásaidból, amiket teljesen ki akar meríteni. Ahogy egy kommentelőm írta: "Először a saját gyerekeimnek adok enni, ha tetszik Ursulának, ha nem! Az EB elnöke könnyen beszél, neki sosem kell spórolnia semmin!"