A jobb napokat is megélt Jack Daniel's-es üvegben átlátszó folyadék pihent, a fekete címkét fehér vignettával ragasztották le, s kék tollal, nagybetűkkel írták rá: KÖRTE.
A pálinkásüveggé avanzsált palackot egy focipálya szélén szúrtam ki (miután eltűnt az a sok csicsergő kisgyerek, szülőstől, edzőstől), egy bácsinál, aki a Bozsik program ideje alatt csokit, perecet, üdítőt árult a családos program résztvevőinek. A férjem volt hajdan Bozsik programszervező, kért mindig büfét az eseményre, de megbeszélte a vendéglátósokkal, hogy ne áruljanak alkoholt a rendezvényen. Nem vagyok tisztában az előírásokkal, de ránézésre a bácsinak nem volt az árusításra engedélye, amit szemlátomást senki sem tett szóvá, hadd legyen egy kis bevétele. Engem csak a „pult alól" előkerült körte gondolkodtatott el, reméltem, hogy saját fogyasztásra tartotta magánál, és igyekeztem inkább azt a kisfiút bevésni az emlékezetembe, akire nagy volt a mez, ezért hatványozottan cuki volt, ahogy ugrabugrált benne. Két pályát is megtöltöttek az apróságok élettel, akik szívből remélem, megtartják az ugrabugrálás iránti szenvedélyüket, és egészséges felnőttként sosem éreznek majd késztetést arra, hogy pult alatt dugdosott üvegeket húzzanak meg azért, hogy egy egyébként ragyogó szombat reggel elviselhetőbb legyen.