„Azért tudd, hány kilós vagy” – olvasta fejemre a tejfölösképű izompacsirta, ő volt vagy 17, én meg nyolc, zörgő csontokkal, úgyhogy nem én másztam fel a rakétamászókára a lábamat lóbálni, hanem ő, bagózni. Ez jutott eszembe Von der Leyenről, aki Pekingbe utazása előtt kijelentette, „Kína hozzáállása az orosz elnök ukrajnai hadjáratához meghatározó lesz az EUhoz fűződő jövőbeni kapcsolatában”.

Remélem, visz magával sámlit is, meg jól megnyújtja a kecses kis nyakát, hogy a kínai elnök legalább pislantson egy mélát a csipogására. Az a pasi egy élő szobor, több száz, meg ezer évekre gondolkodik előre, csak ahogy a kínaiak szoktak. Két ásítás közben somolyogva nézi végig, hogy teszi magát taccsra az EU, még a diplomáciai játékban is benne van, végighallgatja a szöszit, ahogy Biden is tette, aki a nagy fene találkozásuk után még ki sem állt a kamerák elé a naccságos asszonnyal. Ursula az amerikai elnökkel való társalgást követően ugyanis „magától rájött”, hogy mégse árt Európa versenyképességének, ha az USA magához szipkázza a európai nagyvállalatokat. Ursula egyenesen Washingtonba ment pofonét, gratula.

Szerintem ez a nő igényli az ilyesmit, hasonlóképp készül Pekingbe Macronnal. “Józanul kell újraértékelnünk kapcsolatunkat Kínával, amely túlságosan fontos ahhoz, hogy kockára tegyük azt, mert jövőbeli gazdasági jólétünk és nemzetbiztonságunk egyik tényezője” – mondja Leyen (tök jó lenne már most hagyni a francba Kínát, de jaj, ezzel hirtelen tényleg végleg kicsinálnánk magunkat), ugyanakkor mondja ezt is: „Kína felelőssége, hogy konstruktív szerepet játsszon egy igazságos, Ukrajna által diktált béke előmozdításában,” (mert ugye az az igazságos, amit Ukrajna DIKTÁL, ez a nyaknyújtogatós, fenyegető, csipogós rész), és mondja ezt is: „aggályos Kína katonai pozíciójának erősödése” – ez meg az őszinte mondat. JÓ REGGELT, URSULA!