„Dobd már vissza, dagadék!” - még a városban laktam, amikor járókelőként tanúja voltam annak a jelenetnek, amiben egy maroknyi kölyök óbégatott a kerítésen kipattanó focilabda után döcögő túlsúlyos férfinak. A labda egy zárt játszótérről szabadult ki, bent felnőtteket – gondolom, szülőket – is láttam, akik érzékelték, ami történik, mégsem szóltak semmit. A férfi közben megfogta a labdát, odacammogott a kerítéshez, a kölykök továbbra is gúnyolták az alkata miatt, de ő visszaadta a focit. Láttam, hogy némi tétovázás után döntött így, mintha megbeszélte volna magával, hogy ha vele rosszul bánnak is, mutasson jó példát, hátha fog a csibészeken valamit.

Sosem gondoltam, hogy valaha eszembe jut ez a történet, de milyen érdekes az emberi elme: most olvastam, hogy 50 éves Marék Veronika meséje, a Kockásfülű nyuszi. Gyerekkorom egyik kedvenc mesehőse a füleivel tudott repülni. Kalandjai során, miután kis távcsövével feltérképezte a várost, megnézte, hogy hol, mit csinálnak a gyerekek, és ha valahol valami gubancra lelt, felszállt, hogy megvédje a gyengébbeket, s a legnagyobb szeretettel és kreativitással megtanítsa a pökhendi, erőszakos kölyköket rendesen viselkedni.

Én szinte mindig egyedül voltam otthon, részben az utca nevelt, s ha arra gondolok, mi adott alapot ahhoz, hogy különbséget tudjak tenni jó és rossz, helyes és helytelen között, akkor rá kell döbbenjek, hogy bizony, a Kockásfülű nyuszi, és a hozzá hasonló mesebeli karakterek. A nyuszi egyetlen szuperképessége a repülés volt, és „a nap végére igencsak megviselt lett szegény, ettől volt igazán szeretetre méltó”, ahogy Marék Veronika idézi fel kis figurája esendőségét. Egy szusszanásnyi pihenő után azonban felkelt a kis bőröndjéből, s tovább folytatva szolgálatát, kirepült ismét.

Tudom, hogy sokan nem szeretik a politika világát. Én szeretem, van róla egy ideáltipikus felfogásom is. Ha rendet lehetne benne tenni, azzal kezdeném, hogy szólnék a Kockásfülű nyuszinak, szálljon le az elgurult labdáért döcögő dagadt férfit gúnyoló, Isten tudja, milyen „meséken” szocializálódott kölykök, meg a mások homokvárát, hóemberét leromboló sihederek közé, hogy világossá tegye számukra: a szabadság nem egyenlő a tiszteletlenséggel és a gátlástalan értékpusztítással. Tessenek a játszótéren rendesen viselkedni!