Azt szeretném megkérdezni Zelenszkijtől, aki üdvözölte a Hágai Nemzetközi Büntetőbíróság Putyin ellen kiadott elfogató parancsát, hogy háborús bűnnek számít-e, hogy ukrán katonák hátulról agyonlövik a fehér zászlóval oroszoknak magukat megadni akaró bajtársaikat? Háborús bűnnek számít-e minden racionális katonai megfontolás ellenére tovább tartani Bahmutot, nyilvánvalóan halálra ítélve képzetlen, kényszersorozott civileket? Háborús bűnnek számít-e bedarálni az ukrán vezetés számára nemkívánatos kisebbségeket? A háborús bűn semleges fogalom, nemde? Vagy az a módi, hogy ha piros-kék-fehér színekben gyilkolnak, toloncolnak, akkor az bűn, ha kék-sárga színekben követnek el ilyesmit, akkor elfordítjuk a fejünket? Nanana. A témában nyilatkozó szakértők világossá tették, hogy a háborús bűn sajnos a véres konfliktusok örök velejárója, s nincs olyan hadviselő fél, amely el ne követne ilyen borzalmakat. A többségük ki sem derül, napvilágra is jellemzően az jut, ami a vesztes számlájára írható.

Nekem Kiss Rajmund, az MCC Diplomáciai Műhely vezetőjének megszokottan mértéktartó, higgadt nyilatkozata tetszett a legjobban, aki emlékeztetett rá, hogy folyamatban lévő háborúkban példátlan elfogató parancsot kiadni bármely fél ellen. Különös ez a konfliktus a kommunikációs háború miatt is, amelyben sok a fake news, a hamisított tartalom. S a hágai főügyész honnan szerzi be a bizonyítékokat? “Háború alatt háborús bűnöket megállapítani nagyon nehéz - mondja Kiss Rajmund. A második világháborúban sem lehetett volna náci bűnösöket elítélni. Több évnek el kell telni, egy kicsit mindenkinek meg kell nyugodni, egy pár lépést hátrébb lépni, a háború borzalmainak feszült lelki és idegállapotát magunk mögött hagyni, és valóban a nemzetközi jogszabályok szerint a háborús bűnöket elkövetőket bíróság elé állítani.”
Ez kétségkívül így lenne korrekt, egy normális világban - de ez, sajnos, nem az.