Biden azt mondja, a NATO addig támogatja Ukrajnát, ameddig szükséges. A NATO főtitkára meg azt mondja, hogy nem tudnak annyi lőszert előállítani, amennyi szükséges, mivel Ukrajna lőszerfogyasztása magasabb, mint a NATO teljes termelése. Én nem vagyok olyan okos ember, mint ezek a világklasszis vezetők, matekból sem voltam a legjobbak között, de ha valaki kérne tőlem mondjuk napi 10 almát ajándékba, mert neki nincs, nem ámítanám azzal, meg a szomszédoknak sem hencegnék, hogy adok persze, hisz a szívem aranyból van, miközben mindössze kettő gyümölcs leledzene a spájzban, a fán meg három szem féléretten csimpaszkodna, győzze kivárni az ipse, hogy beérjen…

🪖Hasonlóképp, az ember nem tudja, sírjon vagy nevessen, amikor egymást noszogatják az amerikaiak és a németek: én csak akkor adok tankot, ha te is adsz…, vagy amikor az ikszedik bukott brit miniszterelnök csak úgy tud bekerülni a világhírekbe, hogy bekiabálja a pálya széléről, adjuk oda a harci repülőinket Zelenszkijnek (nem lennék egy brit pilóta helyében sem, infarktust kapnék rögvest).

Nem vagyok katonai szakértő sem, ezért meg szoktam hallgatni őket, és azt mondják, nem elég fegyvereket adni, azokat meg kell tanulni kezelni, a kiképzés meg nem megy hipp-hopp, az ukrán elnöknek viszont minden tegnapra kell. Mindezzel együtt azt állítja a Nyugat, hogy Ukrajna tuti győzni fog, úgyhogy az adófizetők legyenek oly szívesek, oda se nézzenek, mire égetik el a pénzüket.

Egészen morbid a kép, ahogy elvileg felelős vezetők guggolnak egy játékasztal fölött és úgy pakolgatják a harckocsikat meg a repülőket ide-oda, mint a kisfiúk a grundon: bumm-bumm, nesze neked, én győztem. Amilyen drámai és sokkoló a helyzet a fronton, annyira szánalmas és együgyű a felelőtlen ígérgetés, amiből már a laikus hírfogyasztó is „leveszi”, hogy átlátszó hablaty olyan emberek szájából, akik soha egy csepp vérüket sem adnák ebben az embertelen háborúban, viszont addig nyújtják a busás haszonért és Európa legatyásításáért cserébe, ahogy ők mondják, „ameddig szükséges”, valójában: ameddig lehetséges.

️Mi, magyarok meg, hiába löknek fel minket ezerszer a háborúpártiak, mint a keljfeljancsi, szajkózzuk: béke, béke, béke! A felek tárgyalóasztalhoz ültetése az egyetlen morálisan vállalható álláspont. Kitartunk mellette.