Annak valóban nem változik semmi, aki nyisszant. Csak annak változik valami visszavonhatatlanul, akit nyisszantanak. A Telex riportot forgatott a gyermekvállalás értelmetlenségéről olyanokkal, akiknek nincs.

Zsófi, kamionsofőr (felső kép):
A szakmájáról: „Ebben az egészben a magány a legjobb, nem cseszegetnek, nem kell embereknek megfelelni, elviselni embereket, valamilyen szinten társadalmon kívüli életforma.”
A gyerektelenségről: „Nem utálom a gyereket, nem bántom a gyereket, hanem sajnálom őket, mint a kivert kutyát, hogy ő nem szolgált arra rá. Tehát mért nem képes a felnőtt azt eldönteni, hogy az nem kell, és akkor nem mindenkinek kell.” Parancsolsz? Miért is kivert kutya a gyerek (úgy általában?) Mire nem szolgált rá? Mi nem kell a felnőttnek?

Juci több, mint 10 éve él külföldön, kulturális antropológiával foglalkozik (alsó kép):
„Ahhoz, hogy az emberiség ne haljon ki, van elég gyerek. Ahhoz, hogy a magyar (konkrétan fintorogva ejti ki a magyar szót) ne haljon ki….? Inkább miért nem azzal foglalkozunk, hogy a magyar kultúra az friss és kortárs maradjon?” Gyerek nélkül mégis, hogy maradjon friss és kortárs a magyar kultúra?! Te jó ég.

„Mert hát érted, megszületnek azok a gyerekek, de ők is izé… nem tudom, amerikai zenét fognak hallgatni, mitől lesznek magyarok, mitől vagyunk mi magyarok?! (A fintor marad a magyar szó kiejtésekor.) Én nem tudom, ez ilyen furcsa kérdés.” Érdekes, az amerikaiaknak nem furcsa kérdés, mitől amerikaiak. Nincsenek ilyen aggályaik, amerikaiak, és kész.

A két hölgy bemutatkozása után megszólal Laura, a Tudatos gyermektelenség című könyv szerzője (a kötet címlapján egy magzat rajza, áthúzva egy piros kereszttel). Lágy zenei aláfestés mellett hallhatunk a gyermek nem akarás lelki okairól.

Aztán eljutunk a lényegig.

Laura egyik riportalanya Tamás: „Én tudatosan gyermektelen vagyok, 35 éves, jövő hétfőn lesz a vazektómiám.” „Mondom woooow – csapja össze a tenyerét a könyv szerzője. Hát ez az én emberem.”

„A vazektómia egy férfiakon végzett alacsony kockázatú sebészeti eljárás. - folytatódik a kisfilm. Az ondóvezeték átvágása után soha többet nem kell bajlódni a fogamzásgátlással. A petevezetékkel is végeznek hasonló műtétet. De a nők sterilizációja bonyolultabb és kockázatosabb. Magyarországon csak annak engedélyezik a fogamzásgátlás sebészeti módját, akinek van három gyereke, vagy elmúlt negyven éves.”

„Két nyisszantás és megvagy, és semmi nem változik” – nyilatkozik Tamás, aki Szlovákiában ivartalaníttatta magát (hazafelé édesapja fuvarozta, mivel frissen műtöttként nem szabadott vezetnie).

Annak valóban nem változik semmi, aki nyisszant. Csak annak változik valami visszavonhatatlanul, akit nyisszantanak.

A magyar szabályozást, mint a fenti példa is mutatja, meg lehet kerülni azzal, hogy az ember külföldön fekszik kés alá, ahol a sterilizálás nagy üzlet. Én mindenesetre szívből örülök annak, hogy hazánkban nem ez a módi. Ez is óvás a meggondolatlanságtól, hiszen ha egy fiatal eldönti idejekorán, hogy sterilizáltatja magát, aztán később talál magának egy párt, akivel gyermeket szeretne, akkor már nincs visszaút.

„Tudatosan gyermektelennek lenni és ezt felvállalni, olyan, mint a másságnak a megvallása” -mondja a könyv szerzője, Laura, amihez sterilizált interjúalanya, Tamás hozzáfűzi: „Amikor győzködtek arról, hogy legyen gyerekem, akkor azzal szoktam lezárni a vitát, hogy próbáld meg egy melegnek elmagyarázni, hogy legyen hetero.” Ejha, hatásos. Láthatóan élvezi is a saját szavait.

Laura szerint a magyar kormány „ha van gyerek, van jövő” elképzelése káros, és sérti azokat, akik nem akarnak gyereket.

Én meg azt gondolom, hogy a „haladó liberálisok” károsabbak, mint a kommunisták voltak. A kommunisták legrosszabb esetben elvették mások életét, így annak nem is lehetett folytatása. A „haladó liberálisok” viszont a szabadságról papolnak, miközben kialakítják, tudatosan formálják az emberekben a belső igényt (divatos szóval: érzékenyítik őket) arra, hogy NE AKARJÁK az élet folytatását.

A módszer egyszerű: kiragadnak egy, a társadalomban kétségtelenül létező, de igen kis arányú jelenséget. A többségi társadalom zöme ezt a jelenséget eredendően elfogadja úgy, ahogy van, természetesnek veszi, hogy létezik. A kisebbség és a többség így békésen egymás mellett él mindaddig, amíg a „haladó liberálisok” ezt a jelenséget felnagyítják, általánosítják és kiterjesztik. Tematizálják vele a közvéleményt, túlharsogva vele a többséget. Ezt csinálják a LGBT emberekkel és a tudatosan gyermeket nem akarókkal is. Mindkettő esetében központi elem a terméketlenség.
Van, aki az érintettek közül támogatja ezt a nyomulást, de bőven akad olyan is, aki nem. Őket szimplán felhasználják, „benne vannak a pakkban”. Az említett példáknál maradva, a végén még a hetero többség és a gyermekes érzi magát maradinak, ami miatt felébred a szégyenérzete is. Kiválóan bevált stratégia, de szerencsére sokan vagyunk még, akik átlátunk a szitán.

A „ha van gyerek, van jövő” elképzelés igaz, és normális. Hajrá gyermekek, édesanyák, édesapák, nagymamák és nagypapák! Csók a családnak! ;)