Mit szólna Zelenszkij, ha Ukrajna képviseletében bármely magas rangú tisztségviselő azt mondaná, hogy Dicsőség Magyarországnak?
Azt várná az ember, hogy Ruszin-Szendi Romulusz kivágja: "Nem, nem, soha nem mondtam NATO tanácskozásokon, hogy Slava Ukraini!". Ehelyett a volt vezérkari főnök újságírói kérdésre regálva, feldúltan visszakérdez: "Fontos ez? Kinek fontos?" Nem elhumorizálni szeretném, de erre villantaná Safranek, hogy "Na, már most, nem értem a kérdést". Hogy hogy kinek fontos?! Hát Magyarországnak!
Az teljesen érthető, ha valaki önkéntesként vagy zsoldosként harcol az ukránok oldalán, és velük sorsközösséget vállalva kiáltja "Slava Ukraini!". De egy háborúban semleges ország hivatalos képviseletében mégis, hogy mondhat ilyet a hadsereg feje? A vaskos szakmai életút ez esetben csak ront a helyzeten, hiszen egy gyakorlott katonai vezetőnek komolyan veszik a szavát, pláne, ha az NATO tanácskozásokon hangzik el. Felszisszenhet például a háborút viselő másik fél... Egy szakmailag magasan kvalifikált, tapasztalt parancsnoknak tudnia kell, hogy milyen következményekkel járhat az ilyen érzelemvezérelt, hazánk szempontjából veszélyes szimpátia nyilvánítás. Inkább bele se gondoljunk... Játék a tűzzel.