- Azért küldtek minket, hogy elfoglaljuk Kurszkot. Azt mondták, könnyű kirándulás lesz (sic!), nem fogunk ellenállásba ütközni.
- Felfogta, hogy civileket öltek meg?
Az ukrán rab a földön ül, keze hátrakötve, fejére egy fekete szemeteszsák húzva, azzal takarják el a homlokát és a szemét. A kérdésre csak rázza a fejét, a szemeteszsák zizeg.
- Felfogta, hogy civileket öltek meg? – ismétli az orosz katona a kérdést.
Az ukrán katona végig oroszul válaszol, ekkor már sír. A zsáktól nem látszanak a könnyei, csak hallod, ahogy nyeldes: - Igen…
- Szerinted helyes volt, amit csináltatok? (Ekkor már tegezik)
- Nem, nem…

Agyonhallgatom az elemzőket arról, hogy mi értelme, eredménye lesz a kurszki akciónak, s ki nevet a végén? Megy a találgatás, hogy az amerikaiak tudták/engedték/akarták-e ezt a húzást vagy Zelenszkij a nagy durranásért és a kétségesen tartós politikai sikerért önhatalmúlag kockáztatta meg?

Az ilyesmire addig koncentrálok igazán, amíg nem látok olyan felvételeket, mint amit leírtam fentebb. Képet nem is teszek ide róla, biztos letiltana a face.

Nem egy vérszomjas fenevadat, hanem egy megtört fiatalembert láttam abban a videóban, szemeteszsákkal a fején, aki, amikor nekilódították a „menjünk neki Oroszországnak” projektnek, láthatóan nem fogta fel, mi lehet a „könnyű kirándulás” vége. Vajon az édesanyja mit él át? Van fogalma róla, hogy orosz fogságban van a fia, akit orosz anyanyelvi környezetben nevelt fel és orosz civileket ölt?
Nemcsak kegyetlen, hanem morbid háború ez...
🙏🕊️