Az ember józan ésszel gondolkodva nem értette, hogyan akart Márki-Zay Péter választást nyerni azzal, hogy ostobának, primitívnek, trágyával etetett gombának nevezi emberek millióit. Azt gondoltuk, elmebeteg, pszichopata, egy elszabadult hajóágyú, akinek fogalma sincs a politizálás „művészetéről”, de van egy messianisztikus küldetéstudata, egy hatalmas egója, és önhitten megy a saját feje után.
És ez mind igaz is. DE! Nem egyedül találta ki, nem magától lett ilyen hülye. Tudjuk: zavaros körülmények között kiköltözött Kanadába, éveket élt először ott, majd pedig az USA-ban. Gyerekei között vannak, akik már amerikai állampolgárként születtek... azt is láttuk (hiszen büszkén posztolta), hogy valamiféle bejárása van az amerikai külügyminisztériumba. Amely még Trump alatt is az őt szabotáló „deep state” legfontosabb bástyája volt, keresztül-hálózva a woke-progresszív demokraták és a titkoszszolgálatok embereivel. Nem újdonság, hogy Márki-Zay Pétert az USA-ban képezték ki, arra, hogy majd Magyarországon miniszterelnökként az amerikai globalista baloldal helytartója legyen. Ahogy anno a 2008 válságot követően Görögországban Papademos, Olaszországban Renzi, Bulgáriában Petkov (akinek még a felesége is amerikai), vagy legfrissebben Ukrajnában Zelenszkij. Csak hogy itt, nálunk nem sikerült; rossz karaktert választott a CIA.
De vajon csak a karakter volt-e hibás? Vagy eleve a recept nem működik??
Persze, fontos, hogy Magyarországon olyan ellenfélre akadtak Orbán Viktor személyében, akihez hasonló másutt sosem akadt, és aki viszont az amerikai geostratégák torkán akadt. Orbán Viktort látva és a magyar emberek gondolkodását – tévesen – felmérve azt gondolták, hogy egy olyan karakterre lesz szükség, aki „még orbánabb Orbánnál”. Vagy, ha úgy tetszik, még Trumpabb Trumpnál. Egy karakán, harcos és hangos figura, aki láthatóan kilóg a megszokott politikai elitből. Sajátos, önálló, elszánt karakterű. És ami a legfontosabb: ért a nép nyelvén.
Na, itt kezdődnek a nagy bajok. A nép nyelvén érteni nem azt jelenti, hogy beszállni a kocsmai veszekedésekbe, és ott mindenkinél nagyobb sértéseket és pofonokat vágni a többiek fejéhez. Majd pedig gőgösen távozni. Hanem azt jelenti, hogy lemenni a kocsmába, végignézni a verekedést, és utána meghívni egy sörre mindenkit. Majd pedig szabadkozva távozni, hogy sajnos most mennem kell, de visszajövök! És rajongva vissza is fogják várni!
Na, ez a fajta képessége Márki-Zaynak teljesen hiányzik. Ő vegyülni nem tud a néppel, csak leereszkedni. Ő „paternizál”, nem pedig fraternizál.
A kiválasztásánál fontos szempont volt az is, hogy legyen – legalábbis látszólag – keresztény és konzervatív. Sok gyerekkel. Mert a magyar társadalmat az amerikai think tank-ek régi vágásúnak, sovinisztának ítélték meg. Megint csak rossz, primitív leegyszerűsítés. A magyar emberek egyszerűen csak élni akarnak, normálisan, ahogy eddig is tették.
Ahogy az amerikaiak egy része is; a normalitást őrzők, a farmerek, a kamionsofőrök. A kontinens közepén, a két óceánparttól minél távolabb élők. Trump hozzájuk szólt, nekik és velük nyerte meg 2016-ban a választást. Ezt a receptet gondolták adoptálni Magyarországon is az amerikai nagyokosok. Miután rájöttek, hogy a liberális, degenerált városi elit nem elég a többséghez, meg kellett nyerni másokat is. Mivel nálunk nincsenek kellő számban fellázítható faji kisebbségek (pl. feketék) és mesterségesen kreált mikroidentitások (az LMBTQstb. összes betűje), ráadásul az egyetlen ilyen lehetőség, a cigányság pedig kifejezetten konzervatív, patriarchális gondolkodású, ezért egy ilyen Trump-féle figura kellett nekik. Aki aztán jól megmondja! De kiknek is „mondta meg jól” Trump?
Mert kétségtelenül jól megmondta. Keményeket szólt oda a Twitteren. De sohasem szidta a baloldali, liberális választókat. Mindig a liberális elitet szidta! A politikusokat, a művészeket, a tech-cégek vezetőit... és legfőképpen a médiát. Sosem nevezte a liberális szavazókat ostobának vagy aberráltnak. (Pedig ott aztán tényleg van valódi aberráció bőven.) Nem mondta rájuk, hogy agymosottak. Hanem mindig azt mondta, hogy a média agymosást végez. Érezzük, ugye a különbséget? Amikor azt mondjuk az emberekre, hogy agymosottak vagytok, vagy amikor azt, hogy valahol valaki mossák az emberek agyát...
Valóban hibás volt a recept: a magyar embernek nem egy olyan miniszterelnök kellett, aki egy elefánt a porcelánboltban. Nem pusztán egy outsider kellett, aki szembeszáll a politikai elittel. Köszöni szépen, ilyenje már van neki 12 éve. Ezen a pályán nem lehet őt beelőzni, még „outsider-ebbnek” lenni. Főleg úgy, hogyha az aspiráns még csak nem is hiteles. Mert épp az elit képezte ki. A magyar társadalom kiszagolja az ilyet.
Nem csak az amerikai hamburgerrecept volt tehát hibás, hanem legalább ennyire kókler volt a megbízott szakács is. A hamburger totálisan odaégett.