Na és, ha Cseh Katalin részegen csúszott-mászott… Akkor mi van?

Nyilván semmi nincs – ez lenne a természetes válasz egy normális világban. Az ember másnak az esküvőjén is berúg, hát még a sajátján. De sajnos nem élünk már egy normális világban.
A média oly mértékű hatalomra tett szert, és ehhez a hatalomhoz oly mértékű gátlástalanság társul, hogy nemhogy morális megfontolás, de semmiféle önkontroll, józan ész nem létezik már. Nem csak a magánéletet nem tiszteli már a sajtó, de az alapvető emberi méltóságot sem.
Persze, egy közszereplőnek többet kell tűrnie, ez rendben van. És jobban is kell vigyáznia arra, hogy mit csinál. Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani – tartja a régi mondás. De itt már rég nem a tisztességről van szó. És sokszor nem is közszereplőkről.
Rengeteg eset jut eszünkbe, amikor valakit vagy a méltóságában alázott meg a sajtó. Vagy a magánszférájának olyan részleteit tárták a nyilvánosság elé, amihez nem csak senkinek semmi köze, de senkit nem is érint. Csak a hergelés, a gyűlöletkeltés, a tömeghisztéria volt a cél.
Nyilván Borkai Zsolt sztorija ugrik be elsőként. OK, a horvát tengerparton, egy jachton reszelt két aranyásóval, sunyiban, a feleségét csalva. (Kokain sehol sem volt, de ezt is hozzáköltöttték a sztorihoz.) Nem a megtestesült mintapolgár, és a Tízparancsolatból is áthágott párat. De bárkinek okozott-e ezzel hátrányt? Érint-e ez bárkit, a családján kívül? Tiltja a munkaszerződése? Egy polgármester alkalmatlanná válik a pozíciójára, ha félredug?
Borkai Zsolt a munkáját jól végezte, Győr óriási fejlődésen ment keresztül. A győriek ezt méltányolták is: a hecckampány, a médián tudatosan, tervszerűen végigvitt országos botrány ellenére is megválasztották. Mert a győriek okosak, és az eredmények alapján döntöttek. Őket közvetlenül érintette Borkai tevékenysége. És azt mondták: OK. az ő életük jobb lett Borkainak köszönhetően. Az pedig nem érdekelte őket, hogy Borkai hogyan éli a saját életét.
A budapestiek viszont a borkai-ügy hatására szavazták le Tarlóst. Egy, a munkáját szintén kiválóan végző városvezetőt. Ezt még az ellene szavazók jelentős része is elismerte. De annyira fel lettek hergelve Borkaival, hogy bosszúból az egész Fidesz ellen, így Tarlós ellen is szavaztak. A győriekkel ellentétben a budapestiek hülyék. Őket semmilyen módon nem érintett Borkai teljesítménye. Sem a polgármesteri, sem a szexuális.
De nem Borkai volt az egyetlen, akit gátlástalanul elővett a baloldali sajtó. Deutsch Tamás, Kósa Lajos, Kovács Zoltán… mindegyikük ellen zajlott már a magánéletet firtató lejáratókampány, még ha ezek nem is lettek különösebben sikeresek. Szájer Józsefnek pedig egy titkosszolgálati akcióval állítottak csapdát, amibe ő bele is sétált; és milyen érdekes, a rendőrökkel együtt már a sajtó is ott várta a kapualjban. A házon egyébként pont annyi ereszcsatorna volt, amennyi kokain a Borkai-féle jachton: zéró. De a valóság sosem zavarja a balos cselédsajtót.
Mészáros Lőrinc pedig régóta kedvencük. Az ő esküvőjével kapcsolatban előtte-utána ment a folyamatos fröcsögés-hergelés. A Jennifer Lopez sztoritól kezdve a menyasszonyi gyűrűn át a nászútig. Mészáros Lőrinc ráadásul nem is közszereplő, maximum azzá tették, de rendben, fogjuk rá, hogy neki is bele kell férjen, hogy többet foglalkoznak vele. És Orbán Viktor gyerekeinek? Akik szintén folyton a média kereszttüzében állnak? Ők tényleg nem közszereplők, attól sem lesznek azok, hogy az apjuk a miniszterelnök. Orbán Gáspárt különösen aljadék módon vették elő többször, egy kis kommunista suttogó propagandával megtoldva. Egyszer a keresztény hitével, másszor a katonasággal. Miután egyik sem működött, buzizni kezdték. A nagy toleránsak, homofóbia-ellenesek…
De ez az egész ennél sokkal régebben kezdődött. A baloldali sajtó – akkor még 95%-os túlsúlyban – már a 90-es években hogyan igyekezett lejáratni a jobboldali politikusokat. Horváth Balázs belügyminiszterről azt terjesztették el, hogy részegen állt ki a Parlament ablakába a taxisblokád alatt. Miközben valójában a parlamenti folyosók mentén, a fal mellett műbőrrel párnázott padok húzódnak végig, és ez süppedt be alatta, ezért tűnt úgy, mintha imbolyogna, amikor kiállt az ablakba, hogy a kint összegyűlt tömeghez szóljon. Az Antall-kormány minden egyes tagjáról képtelen vádakat, hazugságokat fogalmaztak meg és terjesztettek, következmények nélkül. De nem csak a kormánytagokról, hanem a családjaikról is. És itt van egy pici személyes szál is: nagyon tanulságos, hogy 95-ben rendeztem egy születésnapi bulit egy diszkóban. Volt ott több száz barát, haver, ismerős, zenészek, jócsajok, stb. Apám, a korábbi külügyminiszter ekkor már ellenzékben volt. Akkoriban popműsorokat vezettem a tévében, rengeteg embert ismertem, rengeteget el is hívtam mindig, hadd szóljon a bulika! Mivel sokat forgattunk diszkókban, könnyű volt helyszínt is találni. Ráadásul nekik is megérte egy amúgy üres vasárnapon egy extra bulira kinyitni. Ahol mindenki fizette a saját kis piáját, meg néha engem is meghívtak egyre. Az akkor még létező Mai Nap című fostalicska ezt persze úgy hozta le, mintha valami óriási dőzsölésre hívtam volna meg a barátaimat, mintha én álltam volna az egészet. Mi másból, mint állami pénzből. Olyannyira végigfutott ez a full kamu sztori, hogy évek múlva a Somló-hegyen a szőlőben dolgozó napszámosok is ezt kérték rajtam számon.
Szóval a jobboldali politikusok és családtagjaik lejáratása, kamu sztorik összerakása, magánéletük közszemlére tétele régóta a baloldal üzemi működésének része. Az egykor szinte egyeduralkodó Index anno totálisan ki is maxolta ezt, illetve az ún. „gonzo-újságírást”, amikor mindent és mindenkit, aki nem felel meg az ő hiper-szuper modern, trendi, menő, nagyvilági gondolkodásuknak, azt megalázóan kigúnyolták. A pápától kezdve Kovács Ákoson át Trianonig. Aztán ezek az egykori indexesek szétszéledtek, és vitték magukkal a gonzo-vírust. Azóta ugyan már taták lettek, és szánalmasak, amikor még mindig ezt tolják.
És még ennél is szánalmasabb, amikor hirtelen átmennek érzékenybe és lóbálják a morállófaszt. Kórusban visítanak, hogy a jobboldali média hogy merészel Cseh Katalin esküvőjével foglalkozni. Hogy ez a legalja. Hogy átléptünk egy vörös vonalat. Hogy kinek mi köze hozzá, mindenki azt csinál az esküvőjén, az otthonában, a magánéletében, stb., amit akar. Egész elképesztő seggnyalással, csúszó-mászó alázatossággal védik a szívüknek kedves politikust, Cseh Katalint. És aki egykor a legnagyobb gonzo-király volt, az tudta a mostani felháborodott sivalkodásban is a legnagyobbat produkálni. Mert amikor a gazdi taknyos részegen az asztal alá hány, jön Szily Laci, és jó lakáj módjára felnyalja. Azt a szerecsenmosdatást, amit tőle olvashattunk a 444-en, azt oda lehet tenni valamelyik régebbi lejárató írása mellé, illusztrálva a balos média valós természetét.
De tulajdonképpen miért cirkuszolnak ennyire? Ekkora fájdalmat okoz nekik, hogy bántják az idoljukat? Még csak ez sem, illetve csak részben. Amit végképp nem bírnak elviselni, hogy elvesztették a pályaelőnyüket. Nem csak a médiatúlsúlyt, hanem az eszközöket is. A jobboldal beleállt a küzdelembe. Nem finomkodik, nem óvatoskodik már. A pisztolypárbajra nem karddal érkezik. Ugyanazokkal az eszközökkel lő vissza. És ehhez annyira nincsenek hozzászokva, hogy zavarukban nem tudnak mit kezdeni. Így tulajdonképpen még a maga módján őszinte is a felháborodásuk. Fáj nekik, hogy visszanyalt a fagylalt.