A rövid találkozás a következőket erősítette meg:
Alapvetően tényleg egy joviális, jószándékú, kedves fiú. Teljesen meg tudom érteni azokat, akik közelebbről ismerik, és azt mondják, hogy egy kellemes beszélgetőpartner; sőt, azt is megértem, hogy a diákjai kedvelték (ha jogszerűen oktatta őket az egyetemen, ha nem).
Valóban értelmiségi, még ha nem is lángész. Abszolút nem a Jakab/Dobrev féle náci/bolsevik agresszív tahó. Ráadásul szerinte én még befolyásolható vagyok a megfelelő irányba, tehát nem biztos, hogy nekem is börtönbe kell mennem mindenki mással együtt, akinek valaha is bármi köze volt a Fideszhez. De mivel persze én hangosan, a közösségi médiában, TV-ben, stb. is elmondom a véleményemet, ami nem egyezik az övékével, közben rájött, hogy azért valószínűleg mégiscsak nekem is IFA-platón a helyem…
Igazából nem tudja ezt sem eldönteni, mint ahogy semmi mást sem. Ő csak mosolyog szépen, a piszkos munkát mások végzik. Gelgő tényleg egy ilyen cicasimogató-répapucoló anyuka kedvence, akivel tényleg nem lenne semmi baj, ha nem hinné el, vagy valaki nem hitette volna el vele, hogy belőle mindenképp VALAKI kell, hogy legyen.
A probléma valószínűleg ott történt, amikor meggyőzték arról, ő nagyszerű, ő csodálatos, neki több polccal magasabban van a helye, mint amire a képességei valójában predesztinálják. Először talán az anyukája hitette el vele, később pedig önmaga hatása alá került. A kívülről kapott dicséretek mellett (vagy épp ezek hatására?) jelentős mértékű nárcisztikus önimádat is kialakult benne. És mivel ő nagyszerű és fantasztikus, „mindenki” imádja, ezért föl sem merül benne, hogy a céljait kemény munkával érje el. Hanem a dolgok egyszerűen járnak neki. Nem számítanak sem a szabályok, sem az, ha másokat kell hátbaszúrni. Nincs önreflexiója, hogy mindezt észrevegye saját magán; és mivel tényleg nem rossz szándékból, gonoszságból ilyen, hanem önmaga csodálatosságában egy pillanatra sem kételkedik, ezért aztán kedves, bárgyú mosollyal csinál végig bármit, amiről úgy érzi (vagy amiről mások azt mondják neki), hogy őt még magasabbra juttatja.
🥰 A kétely leghalványabb jele nélkül, totálisan meg van győződve róla, hogy ő helyes, hogy ő jó fiú.
Végül, életemben nem találkoztam még olyan nővel, akinek puhosabb, erőtlenebb döglötthal kézfogása lenne, mint az övé.