A nemzetiszocializmus, hétköznapi nevén nácizmus, egy embertelen, totalitárius rendszer volt, és egy gyilkos ideológián alapult. De ez a gyilkos ideológia látszólag nagyszerű elveket, csodálatos törekvéseket fogalmazott meg: a tömegek, a szegények felemelése, egyenlősèg, tisztelet, mindenki egyforma, stb. És ez az ideológia kijelölt egy bűnbakot, egy ellenségképet is: a tudjukkiket.
Az ideológiának volt egy látványos megnyilvánulása is: a karlendítés. Ki parancsra hajtotta végre, ki önszántából, naivitásból vagy csak mert “mindenki más is ezt csinálja”. Aki nem tette, azon rögtön számon kérték, megbélyegezték.
És megfertőzte a focit is. A meccsek előtt, a himnusz alatt a játékosok karlendítve tisztelegtek. 1938-ban az angol-német meccs előtt mindkét(!) csapat tagjai így tettek. (Ne feledjük: akkor még nem Churchill volt a brit miniszterelnök, hanem a megalkuvó, a nácizmus mögötti - hamis - ideológiával szimpatizáló Chamberlain.)
Az 1940-es német-magyar meccsen viszont csak a házigazdák lendítettek; a magyar csapat (és a belga játékvezető) megtagadták azt. Kaptak is érte hideget-meleget.
És akkor tekerjünk előre 80 évet az időben. Egy hangzatos, csodaszép ideológia, az állítólagos antirasszizmus nevében (egy másik rasszt viszont bűnbaknak kikiáltva), egy látványos megnyilvánulással, a focimeccsek előtt a csapatok tagjai letérdelnek.
A magyar válogatott most sem teszi.
A megbélyegzést, a verbális lincselést most is megindították ellenünk. És vannak, akik itthon is csatlakoztak. A teljes ellenzék, Fekete-Győr Andrástól Niedermüller Péterig, és persze számos aktivista és kommentelő, prüszkölve-fröcsögve szidják a magyar válogatottat, és mindazokat a magyar embereket, akik nem akarnak behódolni.
Akik viszont számon kérik itthon a letérdelést, az ellenzéki politikusoktól a kommentelőkig, ők mind a nácizmus örökösei. Csak most egy másik, hangzatos, totalitárius ideológiának hódolnak.
Tudjátok, nagyon ritkán szoktam posztot megosztani, igyekszem új tartalmakat kitenni, de ezek a képek telitalálatok, köszönet értük Sebes Gábornak!