Elvakult bírálói szerint rossz író volt, műveinek nincs irodalmi értéke.
Legelkötelezettebb rajongói szerint minden egyes betű, amit leírt, már a papírra érve arannyá változott.
Az igazság nyilván a kettő között van. Mint minden írónak, neki is vannak jobb, és kevésbé jól sikerült művei.
Volt egy stílusa, sőt, több, mint stílusa: irodalmi munkássága habitusából, személyiségéből fakadt.
Ahogy Rejtő Jenőé is. Akinek szintén vannak jobb és kevésbé jó művei. Nem hasonlítjuk Jókaihoz. Nem is kell, nem is szabad.
És Wass Albertet sem. Ő is egyedi és megismételhetetlen. (Ráadásul - az egyébként szintén kiváló - Rejtővel ellentétben ő nem csak járt művei helyszínén, hanem át is élte mindazt, amiről írt.)
És persze vannak, akik szerint Wass Albert náci volt. Van, aki szerint pedig magyar hazafi, aki az amerikai emigrációban (mind a kommunizmus, mind a románok elől menekülve), sok-sok emigráns magyar honfitársához hasonlóan, markánsan jobboldali nézeteket vallott.
Ebben a kérdésben nincs középút, nincsenek árnyalatok. Wass Albert nem volt náci. Semmilyen valós bizonyíték nincs sem a kollaborációra, sem az ellene felhozott román vádakra, amelyek háborús bűnösnek titulálták.
Persze, szolgált a szövetséges hatalmak ellen harcoló magyar hadseregben. Katonaként mi mást tehetett volna? Ettől sem lesz valaki náci.
Akik Wass Albertet nácinak nevezik, Karácsony Gergelytől Ágoston Lászlóig, azok a legjobb esetben is legalja uszítónak tekintendők. (Előbbi persze azóta visszakozott a kijelentésből, de ez inkább a megszokott gerinctelenségét, nem pedig tisztességét vagy józan belátását mutatja meg.)
Na, de ne csak egy pólóval tisztelegj az író és születésnapja előtt (persze, azzal is, és nagyon köszi a vsárlást ), hanem nézzük, kinek melyik a kedvenc - vagy legkevésbé kedvenc - Wass Albert regénye? Jöhetnek a kommentek...