Pristinai nagykövetünk, Bencze József az imént látogatta meg az amerikai kórházban azt a négy magyar katonát, akik repeszsérülések miatt szorulnak ellátásra. Közülük egy honvédet kellett megműteni, de…
Na, megint egy koncertes poszt, videóval...
Mert megint egy utolsó pillanatos véletlennek (és Thaly Krisztiánnak) köszönhetően (köszi ) egy koncerten kötöttem ki ma este.
Budapesten járt a Def Leppard és a Mötley Crüe. Ez azért nem semmi. Amikor még nagyon aktív koncertjáró voltam, és masszívan a zeneiparban is dolgoztam, ez a koncert így, ebben a formában nehezen lett volna elképzelhető nálunk. A Def Leppard járt itt 1996-ban, egy erősen lefelezett-lefüggönyözött Budapest Sportcsarnokban (még a régiben, mielőtt leégett). a Mötley Crüe pedig 1992-ben volt itt, még a Népstadionban a Monster Of Rock fesztivál-turné keretében, a Queensrche, a Metallica és az AC/DC társaságában. A közönség döntő része nyilván az utóbbi kettő miatt jött.
Az ilyen fajta dallamos rockzene sosem volt széles körben népszerű Magyarországon. Ezért is lepett meg, amikor az MVM-dómba lépve ha nem is teltház fogadott, de rengetegen voltak. Amúgy a hely fejbevágó, én most jártam ott először, abszolút nemzetközi szintű, nyilván sportesemények szempontjából is, de nagyszabású konceretkre is kiváló. Oda is baszott mind a Def Leppard, mind a Mötley Crüe hangzása és színpadképe is.
A Def Leppard-öt végignéztem; még ha nincsenek is benne a tíz kedvencemben, de nagyon közel áll hozzám a zenéjük, számos dalukat kifejezetten nagyon szeretem. (Persze ahogy az ilyenkor lenni szokott, az ember legnagyobb kedvence valahogy mindig kimarad az aktuális repertoárból: a "Heave Is..." nem hangzott el. De volt "Bringing On The Heartache", "Love And Hate Collide", meg persze "Pour Some Sugar On Me".)
A Mötley Crüe-ról egy szám után eljöttem, leginkább azért, mert még rengeteg munkám volt hátra estére. Őket ráadásul már kétszer láttam, a 92-es buli előtt egyszer még 1989-ben Frankfurtban, amikor a Skid Row volt az előzenekar. A mostani turné setlist-je alapján a legvégéig kellett volna várnom, hogy jöjjenek azok a nóták, amelyekre még valamennyire kíváncsi lennék ('Home Sweet Home", "Kickstart My Heart", stb.), de elengedtem. A Mötley még a top 100-ban sincs nálam.
Na, libsik, ezen majd lehet fröcsögni... A Skillet-es koncertposzt alatt is sikerült. Úgyhogy hajrá, hátha csökkenti a frusztrációkat pár percre. :)
A többieknek pedig: azért valahol tök jó érzés, hogy ha most, a Karc FM Hír FM-mé alakulásával a kisebb-nagyobb szünetekkel 30 éve futó rádióműsorom, az Amerika Hangjai újabb koszaka véget is ér, talán mégsem volt hiábavaló, és ennek a műsornak is lehetett egy piciny szerepe abban, hogy ez a két zenekar már nálunk is meg tud tölteni egy ekkora helyet.
A műsor Facebook-oldala természetesen megmarad. Kövesd be, ha szereted a dallamos rockzenét, és érdekel, ha valahol valamikor, valamilyen formában ismét felbukkanunk...
https://www.facebook.com/profile.php?id=100064811525752