Boris Johnson, Nagy-Britannia miniszterelnöke, London korábbi polgármestere, a Brexit egyik szellemi atyja és vezére körül elfogyott a levegő. Hónapokig tartó népszerűségvesztését, folyamatos marginalizálódását az orosz-ukrán konfliktusra adott vehemens, kimaxolt reakciói, a közhangulat ily módon történő manipulálása sem tudta megállítani. Sőt. Miniszterei felálltak, a párt gyakorlatilag megvonta tőle a bizalmat, így végül ő maga is lemondásra kényszerült.
Abe Shinzo először egy, majd pedig 8 éven keresztül volt Japán miniszterelnöke. Ezzel ő lett a szigetország leghosszabb ideig hivatalban lévő kormányfője. Első, rövidre szabott ciklusát a kibontakozó válság húzta keresztül, de 5 évvel később fölényes győzelmet aratott, és több évtizednyi stagnálásból és deflációból sikerült az országát kimozdítania. Olyannyira sikeres volt, hogy a gazdasági intézkedéseit még életében elnevezték abeonomics-nak. 2020-ban megromlott egészségi állapota miatt lemondott, de továbbra is aktívan támogatta pártját, a liberális demokratákat (Japánban ez a jobbközép, ahogy a klasszikus liberalizmusban lennie is kell!), és a jelenlegi miniszterelnököt, Fumio Kishidát. Nem csak népszerű és elismert, de kifejezetten szimpatikus politikus is volt. Július 8-án egy választási utcafórumon egy magányos merénylő, családi sérelmekre hivatkozva, lelőtte őt.
Az ember önkéntelenül is elgondolkodik: vajon megéri-e a hatalom csúcsára jutni? Mert hogy onnan halálosan nagyot lehet esni. Akár szó szerint, akár a dicstelenségbe zuhanva.
Összeszedtem - messze a teljesség igénye nélkül - azokat a politikusokat, akiket a csúcson, vagy azt követően halál, betegség, politikai bukás, az ellenfelek bosszúja, börtönbüntetés, stb. ért el. Meglepően sokan vannak. (És persze olyan is van, akit szívesen látnánk börtönben, de elmondom azt is, miért nem lenne ez helyes.)
Nézzétek meg a videót:
https://www.youtube.com/watch?v=p9BiHwCiYaA&t=8s