42 ével ezelőtt jött ki a mozikban minden idők egyik legnagyszerűbb filmje, egyik legnagyobb személyes kedvencem, a Rendőrakadémia.
Nyilván nem "Keresztapa", "Casablanca" vagy "2001: Ürodüsszeia" kaliberű filmről beszélünk. Nem művészeti értéke, újszerűsége, formabontósága, a benne megfogalmazott serkentő és provokatív gondolatok vagy a frenetikus, lehengerlő színészi alakítások miatt vált ekkora klasszissá... hanem mert egész egyszerűen bazi vicces.
De azért ennél sokkal több is. Elkapott egy hangulatot, tele van túltolt, de mégis - vagy talán épp ettől - emberi és szerethető karakterekkel, örökre a popkultúra részévé vált mémekkel - még ha akkor még nem is ismertük a kifejezést. Ki ne tudná ma, 42 évvel később is, mi az a Kék Osztriga bár... És persze ne feledjük: ez a poén, mint oly sok másik a filmben, ma már nem fordulhatna elő. A humor a politikai korrektség és a képmutatás áldozata lett - akkor még nem volt az.
Nekem különösen nosztalgikus viszonyom van hozzá, hiszen épp Amerikában éltem, hetedikesként, amikor kijött, és egyike volt az első filmeknek, amit később fölvettem a TV-bő VHS-re, majd pedig rommá - szó szerint: nyekergőssé és akadozóvá - néztem a kazettát.
De Magyarországon is kult klasszik lett belőle, a hangalámondásos videó-hőskor egyik ikonikus darabja. (Nyilván a Rambo, a Terminator, Mad Max, a Weird Science - Különös Kísérlet, meg a többiek mellett.)
Az első filmet végül 6 másik követte; az 1994-ben megjelent hetedik a "Moszkvai küldetés" volt kifejezve az akkor domináns, világbékés korszellemet. Na, ez a film sem tudna ma elkészülni...
Egyszerre felemelő és keserédes látni ezt a képet, rajta az azóta nagy karriert befutott Steve Guttenberg-gel és Kim Cattrall-lal (utóbbi a "Szex és New York”-ban lett igazán ismert), vagy Michael Winslow-val, a hangutánzás legnagyobb mesterével az egész világon. (Sharon Stone egyik korai szerepe is a Rendőrakadémiában, méghozzá a negyedik részében volt.) Az alsó sor az, ami a kép keserűségét adja (Bubba Smith, Marion Ramsey és David Graf); illetve a fölső sor közepén látható George Gaynes sem él már; ő 2016-ban hunyt el, 98 évesen.
Ha ma újra megnézzük a sorozat bármelyik részét, valószínűleg nem esünk már be az asztal alá a poénoktól, és lassúnak fogjuk találni a film folyását - mert Hollywoodban azóta annyira felgyorsították a tempót, felemelték az ingerküszöbünket. De pont ez a "retro feeling" adja a film báját is. Ha van egy-két szabad óránk, nézzük meg valamelyik filmet; az első három a legjobb, de nem bánjuk meg a többit sem.