Hogyan pusztul le egy város, egy társadalom, egy világ?
Lehet úgy is, hogy lebombázzák. De még abból is újjá lehet építeni.
A lassú entrópia azonban alattomos gyilkos. Észre sem vesszük. Olyan, mint a érszűkület. Vagy a magas vérnyomás. Lassan alakul ki, nincsenek tünetek, vagy ha egyszer-egyszer vannak is, nem foglalkozunk velük, nem veszünk tudomást. Homokba dugjuk a fejünket.
És aztán egyszer csak eléri a kritikus pontot. Ahonnan már nincs visszaút. Ott már halálos a betegség.
Birodalmak, civilizációk ugyanígy buktak meg, pusztultak el, mentek a levesbe a történelem során. Amíg kicsi volt a baj, nem foglalkoztak vele. "Elmúlik" - mondták. "Kibírjuk, túléljük". Meg hogy "Ugyan már, ilyen piszlicsáré apróságokkal ne foglalkozzunk". Például hogy kábítószert árulnak az utcán. "Az én gyerekem úgysem vesz belőle". "Vannak nagyobb problémák is." "Nincs WC-papír a kórházakban!!!" És hasonlók.
Persze, mindig vannak mindenféle problémák, az élet és a világ már csak ilyen. De az életkörülmények teljes megváltozása, egy idegen invázió, egy kultúra, egy civilizáció elpusztulása mindent és mindenkit érintő, fundamentális válság. És ezt a válságot a szemünk előtt látjuk zajlani a nyugati világban.
Nem, nincsenek lángokban az utcák. Na jó, néha igen, de ezek fellángolások (szó szerint), és alapvetően nyugodtak, békések (még) a hétköznapok. A lepusztulás, az entrópia, a rendezetlenség eluralkodása lopakodva történik. És nem adunk rá választ. Pedig lehetne.
New York egy időben az USA egyik legveszélyesebb városa volt. (Most megint efelé halad, de ez egy másik történet.) De a 80-as évek elején egy politológus és egy kriminológus kidolgozták a "Betört ablakok elméletét", amit aztán az 1993-ban polgármesternek választott Rudy Giuliani, illetve az általa megbízott rendőrfőnök, William Bratton át is ültették a gyakorlatba. A lényege, hogy az alacsony jelentőségű, pitinek tartott bűncselekményekkel szemben is el kell járnia hatóságoknak. Mert ha nem teszik, az ösztönzi a környéken az egyre nagyobb bűnök elkövetését, hiszen a bűnözőkben egyre inkább az az érzet alakul ki, hogy nincs következmény. A másik oldalról viszont, ha fellépnek a kevésbé súlyos bűncselekményekkel szemben, az visszatartja a bűnözőket, és egyre nagyobb rend lesz. New York néhány év alatt Amerika egyik legbiztonságosabb városává vált. Persze, ennek nagy ára volt: a graffitizőket is megbüntették! Micsoda skandallum!
Amikor az utcák tele vannak szeméttel, és az emberek ezt látják, annak az az eredménye, hogy egyre többen, egyre inkább szemetelnek. "Hát, mindenki ezt csinálja, mit számít az az egy zacskó, amit én eldobok!" És hát vannak olyan kultúrkörök, ahol eleve nem szoktak hozzá semmiféle (ön(kontrollhoz a szemetelés terén. És ezek a kultúrkörök egyre dominánsabbak Európában is. És nem csak szemetelnek, de graffitiznek, Korán-idézeteket írnak a falakra, teszik ki sorra a zászlóikat... Birtokba veszik a tereinket. És viszik egyre csak tovább az entrópia felé. Mi pedig félrenézünk, bagatellizáljuk, behódolunk. Legalábbis Nyugat-Európa ezt teszi. Meg az itthoni balos megmondemberek. Pedig a valóság sosem őket igazolja. Most sem.