A "kongresszus" kifejezés, per definítionem, egy pártnak az összehívott ünnepélyes közgyűléseit, tanácskozásait jelenti, amin a párt vezetői és tagjai gyűlnek össze. Nem tébláboló civilek vagy szimpatizánsok.
Természetesen a porhintés, a látványpékség ma már bevett eszköz a politikában. De ha nincs mögötte valós tartalom, hosszabb távú és nagyobb ívű vízió, csak hatalomvágy vagy tecnokratizmus, akkor rövid távú, nagy hype-ot el lehet vele érni, de már középtávon is kudarcra van ítélve. (Emlékszünk még a spanyol Podémos alapítójára, Pablo Iglesias Turrión-ra, és a 20%-ra, amit egyszer kapott? Pedig nem is volt olyan régen... Ráadásul nála még valami vízió-féleség is létezett.)
A tartalom és a vízió fájó hiánya itt most minden eddiginél világosabban kiderült. Persze, van egy cél (legyőzni Orbánt), és ehhez pénz és paripa is bőven érkezik külföldről, de ez még nem tartalom, és nem vízió.
És mivel időközben recsegnek-ropognak azok a korábban stabilnak vélt politikai hídfőállások, amelyeket vízióval szintén nem rendelkező, csereszabatos, az uralkodó elitet kiszolgáló "helytartók" foglalnak el, ez az elit egyre inkább a már meglévő pozíciók megvédésével lesz elfoglalva, semmint hogy újabbak szerzésére fordítsa a szűkülő erőforrásait.
Nem az a kérdés, hogy szétrobban-e a látványpékségben a kamukenyér, hanem hogy mikor. És hogy kire mennyi fröccsen a liszt helyett használt sárból.